Barátság

Megkezdődött már lassan 1 hónapja az új év. 2023at írunk! Én nem szerettem volna év összegző bejegyzést írni. Tavaly vágtam bele a blogolásba, így feleslegesnek éreztem. Lassan 1 hónapja, hogy nem írtam semmit, így idejét láttam már ennek. Szóval most nem szaporítom tovább a szót és bele is kezdek a poszt címének leírásába, hogy én mit is gondolok róla. Mik a tapasztalataim és miegymás... 

Barátság. Egy olyan szó, melyet a legközelebbi ismerősödre mondasz, kivel szeretsz együtt lenni és elmondhatod neki, mely szíved bántja vagy épp miatta ver hevesen... A barát, ki melletted van, segít neked és kiáll érted. Többre becsül egy átlagos ismerősnél, megnevettet, segít mindenben, melyben elakadnál vagy épp nem érted. Együtt töltitek a szabadidőtöket vagy épp tanultok, ha úgy érzitek egyedül nem megy. Hisz néha jobb társaságban megtanulni az adott tananyagot, mint egyedül a szobádban. Akkor jobban elkalandozhat a figyelmed. Persze így is, ez nincs kizárva. :) 

Egy barát jóban és rosszban kitart melletted, nem hagy cserben. Szán rád időt és nem keresgél kifogásokat, hogy épp mért is nem írt hosszú ideje és mért koptat le. Nem azt mondom, hogy minden napját rád áldozza, de ha messze vagytok egymástól és te keresed őt, ő viszont keres. Reagál rád és visszaír vagy épp felhív, ha úgy van. Hisz akkor barát, ha a szabadidejét veled is eltölti, rád szánja egy kis részét. Ha ezt folyton elhalasztja, akkor nem is igazán a barátod, inkább egy ismerősöd, kivel néha beszélgetsz... Gyerekként több időt tudsz a barátodra/barátaidra fordítani. Hisz a tanulás mellett nincs olyan dolog, mely leköt. Mint például a munka. Gyerekként a hét nagy részében tanulsz, de a hétvégét a barátoddal is eltöltheted. Délelőtt iskolában vagytok, de délután, ha kész a lecke és tanultál, már mehettek is játszani. Gyerekként jobban összetart két vagy több személy. Ez persze felnőttként is lehetséges, de olykor ebben az időszakban a végét is jelentheti...

Felnőttként már nincs annyi szabadidőd. Leköt a munka, mely fix időben kell eltöltened. Persze van kötetlen munkaidő is, de akkor is el kell végezned azt a bizonyos feladatot/munkát, melyből a bevételed származik. Mikor már dolgozol, kevesebb időd jut a barátaidra. Sokszor teljesen más utakon mentek tovább, elszakadtok egymástól. Ekkor tapasztalod csak meg, hogy a legjobb barátod valóban a legjobb volt-e. Hisz, ha elszakadásotoktól már nincs ideje rád, akkor nem is volt a legjobb barátod. Neked van időd arra, hogy ha nem is egy messenger beszélgetésben, de mondjuk emailben közöld vele hogy érzed magad, mi történt veled és hasonlók. Válaszolsz a kérdéseire vagy csak úgy spontán írsz neki és megkérded hogy van. Ha ez teljesen elmarad, akkor a barátságnak vége szakad. Ismerősökké lesztek. Legalábbis én így gondolom. A barátodnak mindig van rád ideje. Ha nem is sok, de egy kevés mindig. Ettől barátság a barátság. Ne keress kifogásokat, hogy mért nem írsz rá. Hisz ez csak kifogás. Nem egész nap csak dolgozol. A munkaidő 12-14 óránál nem lehet hosszabb. A nap pedig 24 órából áll. Persze ilyenkor jön az, hogy azt a megmaradt 10 órát táplálkozással, fürdéssel és alvással töltötted el, így nem volt időd írni neki. Kifogás! Na, de ebbe ne menjünk bele mélyen, hisz ez csak az én véleményem. :)

Én, mint anyuka igen is tudok figyelmet és időt szentelni a barátaimra. Kisebb-nagyobb sikerrel válaszol is az adott személy. Sajna nem mindegyik. Akad olyan is, ki több kérdésből az utolsóra ad választ. Hosszabb vagy rövidebb beszélgetések is vannak, vagy épp megszakítottak. Csak azt nem szeretem, mikor figyelmen kívül hagynak. Kérek valamit és, mintha semmibe venné. Mikor meg szólok érte, neki áll feljebb. Ilyen is volt, nem egy embernél. Nem kell megsértődni, hisz, azért tettem szóvá, mert semmilyen jelzést nem adott. Nem piszkálódásnak szántam vagy azért szóltam, hogy ő mérges legyen, mert ezt mertem tenni. Persze ezekből csak félreértések lesznek és mindig én vagyok az, kinek bűntudata lesz a végén. Hát... ilyenkor inkább nem szólok semmit és némán búslakodok és igyekszem nem megszólalni később sem, elengedem. Régen ez nem ment, de most már igen. Felesleges felhergelni magunkat az ilyen dolgok miatt, főleg felnőtt fejjel. Felnőttként már van bennünk annyi tolerancia és visszafogottság, melyet gyerekként nehezebb visszafognunk. Sajna ez nem minden felnőttre igaz. Vannak óriásgyerekek is, kik odacsapnak, ha vmi nem tetszik nekik és fenyegetőznek meg hasonlók. Minden felnőtt más. Na, de maradjunk a barátságnál, mely a fő téma eme posztban. Bocsánat, kicsit elkalandoztam.😅

Szóval.... Én mindig szakítok időt a barátaimra. Lehet nem mindig én keresem fel őket, de nem hagyom figyelmen kívül egyiket sem. Hisz fontosak nekem és megbecsülöm őket, hogy szeretnek engem és elfogadtak olyannak, amilyen vagyok. Ez nekem jól esik. A kölcsönös érdeklődés nem mindegyiknél van meg, akad egy-kettő, ki egyszer sem kérdezte meg én hogy vagyok, de én tőle számtalanszor. Hát... Ez van, nem fogom szóvá tenni. Úgy veszem, hogy nem érdekli. Nincs min kiakadnom vagy elszomorodnom (bár tény, hogy rosszul esik). Engem érdekelnek a barátaim. Hogy hogyan érzik magukat, mit csinálnak, mik a terveik és hasonlók. 😊

Onnan tudod, ha igaz barátra leltél, hogy kölcsönösen érdeklődtök egymás iránt. Együtt sírtok, nevettek és bolondoztok. Megoszthatod neki a titkaidat, melyeket megtart és senkinek sem mondja el soha. Nem ítél el a rossz döntéseid miatt. Meghallgat. Nem néz le és melletted van jóban és rosszban. Megvigasztal. Nem beszél ki a hátad mögött. Tanácsot ad. Kölcsönösen kisegítitek egymást. Megbíztok egymásban. Együtt ünneplitek meg a fontos eseményeket. Törődik veled... Ha ezek mind megvannak benne, akkor egy igaz barátra leltél, kit meg kell becsülni. ♡

Nekem nincs sok barátom. Régen több volt, de mára már csak páran maradtak. Megbecsülöm őket és szeretném, ha életem végéig mellettem lennének. Ha testben nem is, de lélekben... Lehet nem így lesz, de bízom benne. 😄😊