Ősz, eső, lehulló falevelek...

Az őszt, mint évszakot nem igen szeretem. Viszont meg van a maga bája. A fák színesbe borulnak, mielőtt lehullajtanák leveleiket. Ilyenkor sok szép színes levelet lehet összegyűjteni. Sárga, barna, narancs, piros... Gesztenyét és makkot lehet szedni. Ezekből pedig különféle alkotásokat lehet készíteni. Az óvodákban szeretnek belőle alkotni a gyerekek. Gesztenye állatokat és embereket csinálnak. A levelekből képeket alkotnak. Nagyon jó kis mulatság. :)

Szeretem az őszt, meg nem is. Ilyenkor már nincs túl meleg. Fel kell venni kabátot is, hisz a reggelek egyre hidegebbé vállnak. Nedves lesz a fű, míg a nap fel nem szárítja azt melegen ható sugaraival. Ráadásul eme évszak igencsak esős. Sok eső tud esni, lehangoltabbá válik az ember. Álmossá, akár a cicák. Belassul minden. Ráadásul, aki fázós, mint ahogy én is, még egy dologért nem szereti az őszi időt. A forró tea elszüpürtyülése igencsak jól esik eme hideg időben. Persze nem szeptemberben. Hisz az még igencsak változékony, reggel hideg viszont ahogy telik az idő, egyre melegebb és délutánra már neki is lehet vetkőzni. Majd október közepe fele, mikor be kell gyújtani fogjuk élvezni a forró italok elfogyasztását. Ősszel a bacik felélénkülnek, sokféle járvány dönti le lábaikról az embereket. Az oviban és iskolában sorra dőlnek ki a gyerekek influenza vagy enyhe megfázás miatt. Ahogy közeledünk a télhez, egyre hidegebbé válik az idő...

Szeretem nézni ősszel és persze tavasszal is az esőt. Ahogy kopog az ablakon. Főleg este. Mindig arra alszom el, így igencsak megszerettem. Az enyhe dörgés kíséretében jó hangzása van. Persze csak akkor, mikor nem kell kimozdulnom. Sokszor eláztam már. Éreztem milyen hideg tud lenni ősszel az eső, a zivatar vagy épp egy erősebb vihar. Nem volt túl kellemes. Mikor gyerekként csurom vizes lettem, mindig belementem az összes pocsolyába, mire haza nem értem. Csak úgy csavarni lehetett a ruhámból és a cipőmből is a vizet. Egyből egy jó forró fürdőt vettem, hogy ne fázzak meg. Eléggé hamar fel tudok fázni, így lényegében egész évben zokniban vagyok. Jó fehér szokott maradni a lábfejem, bokától lefele.^^" 

Az ősz is egy szép évszak. Színes, ködös, nedves és hideg. Egyre hidegebbé, szelesebbé és csapadékosabbá váló időszaka az évnek. Nem irigylem azokat a dolgozó embereket, kik eme időjárásban terepen dolgoznak. Pl. postásokat és a futárokat. Nekik nincs megállás, menni kell. Ha süt a nap, ha fúj a szél, ha esik az eső és dörög az ég. Menni és tenni, amit kell hisz abból kapják a fizetésüket. A nappalok rövidülnek, míg az éjszakák egyre hosszabbakká vállnak. Mikor reggel, azaz hajnalban fel szoktam kelni, igencsak korom sötét van. Mire azonban a gyerekek suliba mennek, már világos az idő...

Az ősz egy bekuckózós időszak. Ilyenkor a kis gamerek biztos a jó meleg pulcsiban vagy pléd alá bebújva játszanak. A szerelmes párok is összebújva nézhetik kedvenc filmjüket vagy épp sorozatozhatnak. Egymáson fekve, melegítve a másikat. Nyáron ez nem volt épp kellemes, mert izzadtunk mint a ló. De most... Jöhet az összebújás, az esténként lévő betakarózás és a meleg fürdőzések.^^ Kis romantikus évszak. Ilyenkor érdemes jó sok könyvet kiolvasni, hisz, ki jobban szeret bent lenni azok biztos szeretik eme időszakot. Jobb, kint mint bent! Egyedül a halloweent ünnepeljük ősszel, nincs más ünnep melyet szeretnek is az emberek. Őszi dekor mindenhol. Pocsolyák, falevelekkel díszített utak... Az évszak, melynél ideje előkeresni a már tavasszal elpakolt, melegebb ruhadarabokat! Az ősznek is meg van a maga előnye és hátránya, de ettől még szerethető évszak...

Rövid, hosszú, festett vagy természetes haj?

Sokféle hajviselet létezik. Az elegánstól az igen bizarrig. Rövid, hosszú, fél hosszú, felemás, tépett, raszta... és persze lehet egyik sem, azaz kopasz. Mindenkinek van egy olyan haj viselete, mely a legjobban áll neki. A fej formájához álló hajviselet, mely kiemeli a szépségét. Persze olyan hajad lehet, amilyet csak szeretnél magadnak. Te döntesz arról miképp szeretnéd megcsinálni vagy épp megcsináltatni a hajad... Szenekben is változó. A szivárvány minden színében látható különféle színű hajú emberek. Vörös, fekete, szőke, szürke... sőt még szivárvány színűre is befestheted a hajadat. Lenyűgöző, viszont ügye ezek nem tartósak és után kell őket festeni, ezért érdemes egyszerűbbet kérni. Egyszínűt vagy kétszínűt. Vagy éppen csak tincseket, melírt a hajba...

Nekem már sokféle színű és hosszú hajam volt. A hosszútól, egészen az igen rövidig. Szőke, barna, sötétlilás és ombre. Általában évente 1x megyek el fodrászhoz. Mivel ombre haj a kedvencem, így ha egy új színnel kísérletezek hogyan is állna, akkor mindig oda megyek. Viszont, ha lenőne, akkor otthon oldom meg. Lehet nem a legjobb, de olcsóbb és magam dönthetem el folytatom-e a festéts vagy épp átfestem másik színűre. Illetve azt is meg tudnám csinálni, hogy hagyom lenőni vagy haj radírral eltűntetem a festéket. Leszivatni nem szeretném, mert állítólag roncsolja a hajat. Nekem most ombre hajam van. Elsőnek barna-szőke volt, de most vörös-szőke. Szőkítővel lett a hajam vége világosra festve. Macerásabb, de nekem nagyon tetszik. Gondolkoztam már azon, hogy hagyom a festést, de már nagyon régóta csinálom és szeretem, hogy a hajam olyanra festem, amire csak szeretném...

Hajfestés

Hogy mért festettem be a hajam? Tini hülyeségből, a trend kedvéért! Mondhatom így. Jó nagy bolond voltam, de már késő bánat. Eredetileg sötétbarna a hajam. Mindig is nagy, bozontos haj koronám volt. Nehezen kezelhető. Mosás után csak úgy szállt. Eleinte nem használtam rá semmit, csak samponnal hetente 1x megmostam és kész. Utáltam a hajmosást! Sokáig frufrut viseltem, de mikor középiskolás lettem, elkezdtem növeszteni. A pajesznél is levágtam, mely igencsak kezdett nem tetszeni, így azt is szépen hagytam megnőni, hogy azután a fülem mögé tűrjem. Otthon vágtam le magamnak a haj végeket, de volt, hogy anyum elvitt a fodrászához. Általában csak a haj véget vágattam le, illetve tépett frizurát kértem. Nagyon szerettem és sokáig úgy is kéretem a hajam kinézetét. Úgy kb.17 éves koromban kezdtem el festeni a hajam. Elsőnek szőkére. Egy ideig mindig arra, majd történt egy kis gond és utána nem voltam hajlandó arra festeni. Szóval... Az úgy történt, hogy a szőke hajfestéket 1 órán át hagytam a fejemen és úgy néztem ki, mint valami albínó. Rettenetes volt. Utána csak barna hajfestéket vettem, de 1x becsúszott egy igen sötét lilás. A napfényben látszott csak, hogy milyen erős lila színnel rendelkezik a hajam. Sulis időben csak barnára festettem a hajam, sőt még utána is. 2 éve, hogy ombre haj viseletre váltottam és szeretném tartani, csak igencsak drága. Ezért is max 1x megyek el évente fodrászhoz. Bár negyed vagy fél évente kellene. Hiszen a hajvégeim mindig töredezettek, azt szoktam levágatni. Plusz festetek, ha épp szükséges. Nagyon kedves az itt lévő fodrász, szóval szeretek hozzá elmenni. :)

Bánom-e vagy sem, hogy anno tiniként befestettem a hajam? Az már teljesen mindegy. Az én kis hülyeségem. Előbb vagy utóbb úgy is megtettem volna, mivel mint mondtam, szeretem az ombre hajat. Bár kérhettem volna csak az alját szőkére. Ezt akkor tettem volna, ha anno nem nyúlok hozzá. Már nem nagyon bánom, mert tini korban sok hülyeséget követ el az ember, melyet lehet helyre sem tud tenni. Persze ezt lehet, de már oly s mindegy. A lényeg, hogy magamnak tetsszen az, ahogy a hajam áll. Nem szokott érdekelni, ha valakinek nem tetszik. Persze ki szoktam kérni más tanácsát, hogy jó állna-e, ha ilyen lenne. Legyen hosszú vagy rövid... 

Nyáron nagyon rossz, mikor hosszú a hajam, mert majd meg tudok sülni, annyira nem bírom. Hiába coffozom fel, akkor is megsül a fejem benne. Olyankor félhosszúra vagy vállig érőre vágatom a hajam vagy épp magam teszem meg. Itthon mindig összefogom a hajam, mert úgy kényelmesebb. Zavar, ha előre lóg, mindig csikiz. 

Ha teheted csak akkor fest be a hajad, ha épp őszülsz és zavarónak tartod az ősz hajtincseket. Vigyázz a hajadra és ápold rendesen, hogy életed végéig megmaradjon. Azt ne feledd, hogy a festett hajat is lehet rendesen ápolni és óvni a káros behatásoktól, ahogy a természetes hajat is... Sajna ahogy öregszünk, kevesebb hajunk lesz. Ott a paróka vagy haj beültetés, mely korrigálja ezt. Azonban mindig jobb a természetesség. Hisz a festett haj is szép, fényes és ragyogó, de még sem az eredeti hajszíned mutatja. Azonban, ha befested, ne bánd meg soha (csak, ha nagyon őrült lett utána).  Szeresd a hajad, úgy ahogy van! :) 

Mikor én iskolás voltam...

Hol is kezdhetném... Vágjunk bele az iskolás éveimbe, melyek nem voltak valami kellemesek a számomra. Az a 14 év bőven elég volt ahhoz, hogy ne akarjak tovább tanulni. Az alapok megtanulása, hogy az életben helyt álljak és egy szakma elsajátítása, melyből majd megélhetek... Hát igen. 13 év, nem is olyan hosszú, de mégis elég ahhoz, hogy a nagyvilágba léphess, mint egy felnőtt! Nem mindenki választja ezt, hisz lehet akár 25 éves korodig is tanulnod. Általános iskola, gimi majd a jó öreg egyetem. Mind-mind egy korszak, melyben megtanulod azokat, melyeket az őseid is. Számolás, írás és olvasás. Mindenféle műveletek elvégzése, melyet jó esetben sosem fogsz használni. Mint pl. az algebra vagy a kofinusz függvény. Ügye? A pincérnek vagy a bolti eladónak teljesen felesleges ezeket a dolgokat a fejében tartani, hisz nem részei a mindennapjainak. csak távoli emlékek, melyeket anno az iskolában megtanult. Persze vannak, akik hasznát veszik eme dolgoknak és persze átadhatjuk a következő nemzedéknek tudásunkat, ha épp a tanárnak ez nem sikerül. Kémia és fizika... olyan tantárgyak, melyek az én mindennapjaimban teljesen elhagyhatóak és nem is használom a benne tanultakat. Persze jó volt megtanulni, hisz meg tudom különböztetni a vegyszereket és tudom melyik a veszélyes és melyik az, melyet a takarítás folytán használhatok anélkül, hogy balesetet vagy sérülést okozzak magamnak. Ha meg nem is tudnám, ott a használati utasítás és nincs is semmi gond. Sosem voltam egy géniusz, de nem is leszek. Jobban azt tudom, ami érdekel. Ami nem, ahhoz kicsit konyítok csak...

Általános Iskola. 8 évnyi tanulás. Egy olyan osztályban voltam, mely kb. 24-26 főből állt. Már nem emlékszem, de arra igen hogy is hívták az osztály társaimat. Mindegyikre, pedig eltelt már 19 hosszú év. Osztály találkozóra egyszer sem mentem. Minek? Hisz mindig is egy kiközösített lány voltam, ki nem szerette, ha felfigyeltek rá. Szeretett kis szürke egérként a háttérben megszorulni. Tudásom igencsak gyenge volt, ellenben sport tudásom a lányok között a legjobb. Engem sosem érdekelt a tanulás, csak a rajz. Kiváló voltam belőle. Minden más nehézséget okozott. Főleg a történelem és a fizika. Egyikből sem jeleskedtem. Na meg az idegen nyelv. Valahogy nem tudtam magamba szívni azt a tudást, mellyel jó jegyeket hozzak össze. Mindig is egy átlagos tanuló voltam. Hátulról a 2. tanulóként álltam sorba. Ciki, de ezen már nem tudnék változtatni. Az osztálytársaim mindig lenéztek, kinevettek és szinte teljesen kiközösítettek. A lányok helyett, a fiúkkal tudtam jól eljátszani. Volt is pár fiú barátom, kikkel jól éreztem magam. Nem voltam az a kijárós típus. Inkább az a bekuckózós, otthonülős. Teljesen átlagos, csendes és visszahúzódó kislány. Fiúsan öltözködtem és nem is érdekeltek a csajos dolgok. A pasizás, köröm festés és a sminkelés sem. Távol állt tőlem minden ilyesmi...

Középiskola. Új hely, új osztály. Itt már csak 2+3 évnyi tanulás következett. Hát... mit ne mondjak, de semmivel sem volt jobb, mint az általános iskola. A helyzet kb. ugyan az. Kis, átlagos, visszahúzódó nagylány voltam. A fiúk továbbra sem érdekeltek, de én őket annál inkább. Úgy 16 évesen kezdtek a fiúk érdekelni. Persze nem az osztályomból, se a városból, ahol laktunk. Jó, volt egy valaki, aki megtetszett, de attól még nem voltam az a lány, ki bepasizik. Jobban érdekelt továbbra is a rajzolás. Akkor már javában történeteket írkálgattam magamnak. Animeket néztem és ugyan olyan kis kuckolós lány voltam, mint kisgyerekként. Az osztályom ugyan úgy kiközösített. Lenéztek, mert szerettem rajzolni és animeket néztem. Ciki volt a szüzesség, az ahogy kinéztem. Frufru, pattanások, "nemkövetem a divatot" cuccok, kislányos haj és miegyéb. A fiúk megszólták a külsőmet és rajtam nevettek. Ráadásul egyik tanár indokolatlanul pikkelt rám. Szóval... utáltam az egészet! Első két év érettségi fele, míg a másik 3 évben a szakmát tanultuk. Elméleti és gyakorlati is volt egyaránt. Pék-cukrász szakmát végeztem el. Első 2 évben szinte semmilyen gyakorlati oktatás nem volt. Egy cukrászdában dolgoztunk és annyit csinálhattunk, hogy összeállítjuk a sütiket. Nem mi sütöttük őket, max összeállítottuk. A tortákat nem mi töltöttük be, max felvághattuk, de azt se mindenki. Az utolsó évben a kenyér gyárban alakítottak ki egy gyakorlati helyiséget, ahol már rendesen mi készítettük el a süteményeket. Az egyik oktatónkat nagyon utáltam! Mégpedig, azt, aki a cukrászatot oktatta. Folyton lekezelően viselkedett velünk és nem egyszer kiabált velem, mert nem jól csináltam a dolgokat. Utáltam bejárni és sokszor ellógtam, ami persze nem tetszett neki, de engem hidegen hagyott.^^" A pék oktató nagyon rendes volt, vele nem volt bajom. :) 

Felnőtt voltam már, mikor beiratkoztam egy esti iskolába, ahol 2 év alatt le tudtam volna tenni az érettségit. Azonban az első év végén teherbe estem, így csak 1 évet sikerült végig csinálnom. Csupán fél év hiányzott ahhoz, hogy sikeresen meglegyen az érettségim. Hát, azóta nem mentem vissza tanulni, de gondolkozom rajta, hogy leteszem. Viszont most én tanítok, azaz segítek a gyerekeknek a tanulásban. 4x annyian vannak, eléggé nehéz lenne. Ha egy gyerekem lenne, akkor megcsináltam volna. Annyira lekötnek az itthoni munkák, hogy nincs nagy kedvem ahhoz, hogy itthon tanulgassak mellette. Esetleg levelezőin megpróbálhatnám, de nem tudom. Lehet megcsinálom, ha úgy adódik...

Az iskolákat szépen, bukás mentesen elvégeztem. Összesen 14,5 évet töltöttem tanulással. Ha sikerül az a fél év, akkor kerek 15 év lett volna. Egyik évemet se szerettem. Mindegyikben volt rossz és jó élményem is. Lehet sokan az iskolás éveket visszasírják, mert élvezték, de én nem. Köszönöm, de nem kérek többet belőle. Már akkor lenézték a magamfajtákat. Azokat, akik máshogy viselkedtek és nem voltak benne minden rosszban, amiben a legtöbben. Mindig volt valami, amibe bele köthettek. A külsőm, a nevem, a gyengeségeim... ruházatom. Utáltam az osztályom, mert ennyire semmibe vettek és lenéztek azért, aki vagyok. Álszentek voltak, sugdolóztak a hátam mögött, kibeszéltek és ezzel csak ártottak nekem. Egyik suli rosszabb volt, mint a másik! Én ugyan vissza nem sírom ezen éveket!