Várandóság, mikor egy élet fejlődik benned!

 

Mikor egy nő és egy férfi egymásba forr, képesek egy új életet világra hozni (vagy többet). A nő csodálatos pillanatokat élhet meg eme időszakban. A baba szívverésének hangját, ultra hangon a mozgását, ahogy rugdos a pocakjában... Mindenki máshogy éli meg ezeket a pillanatokat. Lehet ez jó vagy rossz. Az első 3 hónapban a nők egy része nagyon rosszul van. Folyamatos hányinger kínozza őket. Rosszullétek sorozata éri a testüket, melyek igen megterhelőek lehetnek a számára. A másik részük pedig semmi ilyet nem tapasztal. Az első hetek normálisan a wcbe járás nélkül zajlanak le... A rosszullét persze csak az első trimeszterre hat ki, utána elmúlik. A baba 4 hónaposan már mocorogni kezd a pocakban. Jelzi, hogy ő bizony ott van és szereti a kis lakóhelyét. Ahogy pedig egyre csak telnek a hónapok, rendesen jelét adja mindennek, melyet érez. Egyre erősebben rugdos, kezdi kinőni a kis kuckóját. Mindössze 39 hét, maximum 42 míg a baba a pocakban kifejlődve, világra nem jön. Egyesek a terhességet sokkal rosszabbul élik meg, mint magát a szülést. Hallottam már egy anyukától, ki kifejezetten végig rosszul volt a terhessége alatt és a szülést pedig igen jól viselte. Mások pedig pont fordítva. Nem minden nő egyforma. Más az fájdalom küszöbük és a tűrőképességük is...

4.terhességem, 37.hét

Hogy hogyan is éltem meg én a terhességet? Mondhatom azt, hogy egész jól! Igen könnyű, vékony nő voltam mindig is. Úgy 47-48 kg voltam, mikor elsőnek teherbe estem és talán olyan 10-12 kg-ot híztam. Sosem voltam egy nagydarab. Egyszer sem. A terhesség alatti vizsgálatokon kiderült rólam, hogy vérszegény vagyok és vashiányos. Szednem is kellett különböző vitaminokat. B6, terhességi vitamin szoptatásig, folsav és magnerot tablettát. Az első terhességnél még nem volt tapasztalatom mi a jó és hogyan is szedjem. Tabletta vagy pezsgőtabletta formájában. Mivel a másodiknál már igencsak zavaró volt a sok tabletta fogyasztása (székrekedési gondok). Igen, pezsgőtablettát is szedtem. Nem tudom mennyivel volt másabb a hatása, de nem tapasztaltam nagyon nagy leromlást. Terhesség alatt a kicsi rengeteg kálciumot elszív az anyukából, így annak a teste igencsak megsínyli ezt. Hiába szedi a kismama akármit. Mármint a vitaminokat. A fogakra igencsak kihat a kalciumvesztés. Kezelheted, vigyázhatsz rá, de ha olyan rossz géneket örököltél, mint én, akkor hiába szedsz kálciumot, a fogaid akkor is vesztésre lettek ítélve. Nekem az elsőnél igencsak megromlottak és mind a mai napig szenvedek velük. Megcsináltattam volna őket, de erre sosem volt elég keretem... A haj hullása is erősebb lehet. Illetve a súly gyarapodás, a bőr elváltozása. Narancsbőr alakulhat ki. A bőr úgy nyúlik, ahogy a pocak nő. Nekem nem nagyon volt csúnya, de 4-5 striám biztos lett. A köldökömnél egy barna csík is látszott, az egykori terhesség jelét adva. Még a mai napig látszik, de igen halványan... Az első pár hónapban egyáltalán nem voltam rosszul. Az elsőnél egyáltalán nem. Nem is tudtam, hogy állapotos vagyok, mivel ugyan úgy volt menstruációm, mint előtte. Előfordul, hogy a nő vérzik, mialatt egy élet már megfogant a pocakjában. Biztos ritka, mert a doktornő nem hitt nekem. Igen bunkó volt, lekezelő és mivel túl fiatal voltam, azt gondolhatta, hogy egy csitri vagyok, akit felcsináltak. Hagyjuk is... 

Első terhességem jól ment, minden rendben volt (persze a többinél is). Szépen fejlődött bennem a pocak lakó. Semmilyen probléma nem adódott. A legtöbb ideig való vajúdásom volt. Reggel 8 órától egészen este majdnem 6 óráig voltam egy ágyon, ahol folyamatosan a szívhallgató gépre voltam kötve. Enni-inni nem engedtek. Mikor eljött az idő, igencsak kellemetlen volt az egész. A fájási görcsök egyre elviselhetetlenebbek voltak. 10 percnél még elment, de mikor fél percesekké lettek valami nagyon kellemetlen volt. De bátran és ügyesen világra hoztam a kislányomat. Az első gyermekemet, ki azóta tini nagylánnyá érett. Kicsi súllyal született, ő volt a legkisebb a tesói mellett. 2880 grammal jött a világra... A többi terhességem is minden gond nélkül telt el. Az 2-3. terhességnél már volt tapasztalatom. Második szülésnél könnyebben ment minden. Egy nappal jött előbb világra a kisfiam. A második kisfiam 1 héttel előbb született meg. Csak úgy kicsusszant belőlem, a leggyorsabb szülésem volt. Majd a 4. az olyan kellemetlen és rossz élmény volt, hogy soha nem akarom többet átélni. Ezen terhességem alapból veszélyeztetett terhesség volt. A doktorúr jelentette ki, pedig nem volt semmi bajom a vashiányon és a vérszegénységen kívül. Minden rendben ment. A baba szívhangja tökéletes volt, szépen fejlődött. Viszont a végefele nem éppen mentek jól a dolgok. Közeledtem a 40.héthez. Jelét nem adta a kisasszony, hogy ki szeretne jönni. Az idő telt. Lassan bele is léptem a 41.hétbe. Persze nem így lett számolva. Csak 39 hétnek írták be ezt is, ahogy a többit. A 41.hétbe lépve be kellett feküdnöm a kórházba. Meg akarták indítani a szülést, ám egy nappal ezen művelet előtt nagy vihar támadt a városban, így a kislányom végre úgy gondolta megmutatja magát. Egy egészséges közel 4 kg-os babát hoztam a világra. Ő volt a legnagyobb! 3810 grammos kisasszony.^^ Tény, hogy a 4. terhességem nem volt olyan zökkenőmentes ahogy jött a vége, de a végeredmény teljesen egészséges baba lett!

Szerettem volna pár sort írni magáról a terhességről. Pár mondatban összefoglaltam, hogy miként is kell elképzelni. Csak röviden, nem részleteztem ki teljesen mikor-mi történik. Mikor egy nő teherbe esik, vagy 100 könyvet is képes végig nyálazni, hogy tudja mi is történik a testében. Hogyan fejlődik a pici és mik várnak rá, míg a magzat el nem éri a kifejlett állapotát. Én is mindig olvasgattam mikor-mekkora és milyen lehet. :)  

Első trimeszter: Nem épp egy kellemes időszaka a terhességnek. Ilyenkor vannak a rosszullétek, a hangulat ingadozás. Émelygés, hányás, hányinger. Leküzdhetetlen fáradság, mely végig kísér az első 12 hétben. Fontos vizsgálatokon esik át a kismama. Megtörténik az első Ultrahang vizsgálat, a Downkór kiszűrése. Fogorvosi vizsgálat, vér és vizeletvizsgálat. A nő melle elkezd növekedni, érzékenyebbé válik. Növekszik a pulzus és a vörösvérsejtek száma. Megnövekszik a légzésszám is. Ebben az időszakban még elkapartathatod magad, ha nem szeretnéd megtartani a magzatot. Szomorú, de így van... 

Második trimeszter: Eme időszakban biztosra meg tudják mondani, hogy fiad vagy lányod lesz-e. A 20.heti UH megmutatja a pici nemét. A kismama pocakja eléri a köldök szintjét, veseműködése megnövekszik, így gyakrabban kell meglátogatni a mosdót, mint azt előtte bármikor. A 16-24.hét környékén pedig eléri a csúcspontot. Ebben a hónapban megnő a test inzulin igénye, vagyis a vércukorszint. Kialakulhat a terhességi cukorbetegség, így egy cukor terhelésen kell részt vennie a kismamának. Az emésztés megváltozik. Kevesebb gyomorsav, székrekedés és gyomorégés tapasztalható. Ekkor jelenik meg az a bizonyos barna csík is. A barna festékanyag termelődést serkentő hormon szint növekedés magyarázza ezt az érdekes csíkot. Erre a trimeszterre végre búcsút mondhatunk a hányingernek, émelygésnek, fáradékonyságnak, álom kórságnak. Helyette energikussá válsz és a szexuális étvágyad a tetőfokára hág. A kis pocaklakó már 4x annyi, mint az első trimeszterben. Kialakulnak a belsőszervei. Egyre aktívabb lesz kis lakóhelyén. Ezt a kismama a 14.hét környékén, legkésőbb a 20.hétre megtapasztalja a kismama. A kisbaba pelyhesedni kezd, a szőrnövekedés pedig a 26.hétig tart. A csont növekedés beindul. Kis örökmozgóvá válik a kis csöppség. Rengeteget rugdos, bokszol, amíg csak megteheti. A 24.hétre való születéstől kezdve van esélye az életre, igaz speciális ellátás mellett...

Harmadik trimeszter: A mellekből sárga folyadék kezd szivárogni, melyet előtejnek hívnak. A kismama jellegzetes terhességi testtartást vesz fel. A vérnyomás beáll a normális szintbe, a légzés nehezebbé válik, hisz a súly melyet cipel elől, igencsak megterhelő a számára. A terhesség vége közeledtével heti szinten kell vérvizsgálatra járni, majd CTG-re, ahol a kisbaba mozgását figyelik meg. Az utolsó hetek igencsak megterhelőek a kismama számára. Türelmetlenebbé, izgatottabbá válik a nagy nap közeldtével. Ha a baba eléri a 37.hetet, már nem számít koraszülöttnek. A szülési kalkulátor nem pontos és igen kevesen szültek eme pontossággal. Mikor a szülés közeledik, összehúzódások kínozzák a kismamát. 10 percesekről indulva csökkennek egyre lejjebb. Gyakorisága jelzi, hogy a méh elkezdett kitágulni és ahogy elérte a megfelelő méretet a kisbaba képes a világra jövetelhez, melyhez a kismamának erősen kell nyomnia. Így segíti a születendő gyermekét a világra. 

A kórházban általában 3-4 napot tartózkodnak bent a kismamák. Ha a baba besárgul, ez akár 1 hétig is eltarthat vagy tovább. Folyamatos súly csökkenés is adhat okot arra, hogy a kórházban kell maradniuk. A kismamától vért vesznek, illetve kötelező a kis és nagydolog elvégzése. Anélkül nem engedik ki. Varrás után, ellenőrzik a sérülést. Elvileg már csak felszívódó cérnát használnak, mikor a kismamát összevarrják szülés után. Ha nem, akkor azt előző nap, mielőtt elhagyja a kőrházat kicsippentik a bőrből (nagyon kellemetlen, tapasztalatból mondom). Ha minden rendben van az anyukával és a babával, haza is engedik őket. 

Számomra a terhesség egy igen csodálatos időszak volt. Az a 10 hónap mindenféle érzést keltett bennem. Szerettem, csak a végét nem. Maga a szülés az, emlytől mindig féltem. Ahogy közeledett engem nem az izgatottság öntött el, hanem a félelem. Miután megtapasztaltam, tudtam, hogy az összehúzódások nagyon fognak fájni és a szülés sem egy kellemes érzés. De mindig meg voltam dicsérve. Sosem kértem fájdalomcsillapítót. Mikor megtudtam, hogy a gerincbe szúrják, ami nem mindig hat, gondoltam köszönöm, de nem kérem. Csak varráskor kaptam érzéstelenítőt. A fiaimnál nem szakadtam annyit, mint a lányaimnál.^^" Négy gyereket hoztam a világra, így nem is szeretnék többet. 2 lányom és 2 fiam van. Tökéletes arány! 

A terhességet mindenki másképp éli meg. Ki könnyen, ki nehezen. A lényeg a végeredmény. 💖

Milyen anyának lenni?

Mindenféle témába belekezdtem, de magát azt, melyet átélek még nem is írtam le milyen érzés. Hogyan élem meg és mik a tapasztalataim, élményeim. Pedig már tudnék mit mesélni, hisz rengeteg dolgot átéltem mióta nőből anyává váltam. Voltak és vannak pozitív és negatív tapasztalataim. Jókat és rosszakat is át kellett élnem és még messze a vége. Négy kiskorú gyermeket nevelünk. Mindegyik más-más személyiséggel bíró gyermek. Megvan bennük a testvéri szeretet és az utálat is. Sokszor összevesznek, csúfolják egymást és nem férnek meg egy szobában, de azért szeretik egymást. Nem könnyű velük, ezt bevallom. Hihetetlenül fel tudnak idegesíteni és olykor a világból kiszaladnék. A falat kaparom vagy épp a plafonon vagyok. Minden rossz mellett ott a jó. Hisz, mikor rosszat csinálnak jókat is. Olyankor pedig igazán édesek tudnak lenni. A puszik, ölelések és a "Szeretlek, anya." mellett apró örömre is képesek. Segédkeznek, ha kell. Bár néha úgy kell unszolni őket. Még kicsik, így nem fogok minden feladatot rájuk bízni. Számomra a szobájuk rendben tartása lenne a leges legnagyobb segítség. Hogy a szennyesüket a helyére dobják, a cipőjük a helyére tegyék és az asztalnál szépen étkezzenek, ne úgy mint a kis disznók. Sajna azonban hiába van mindennek meg a saját helye, valahogy nem találják. Pontosabban nem is akarják megtalálni. Szennyesek a szobában mindenhol. Nem csak ruhadarabok, tányérok és evőeszközök, na meg poharak. Mintha csak az IKEA-ból jöttem volna ki, mikor belépve szobájukba kilépek ezekkel. ^^" A cipőjüket is lerúgják a folyosó kellős közepén. A törölközőjüket is össze-vissza ledobják.... Kész katasztrófa! Hiába egyre nagyobbak, még mindig nem mennek ezek a dolgok, pedig higgyétek el vagy 100x rájuk szóltam és kértem őket. Ők már csak ilyenek. Mint mondtam ezek lennének a legnagyobb segítségek. Kis apróságok a többi házimunka mellett, melyek mind rám maradnak. Mondhatnátok azt, hogy bízzak rájuk több dolgot. Már mondták nekem, de én úgy vagyok vele, hogy még gyerekek. Az én anyukám sem várta el tőlünk, hogy legyünk ott mellette. Mosogassunk el, mossunk ki és főzzünk meg helyette. Ő azt vallotta, hogy a tanulás legyen az első. Én is ezt vallom. Hagyom őket gyereknek lenni! Ahogy nőnek, úgy is egyre több mindenben tudnak majd segíteni. Egyenlőre csak apróságokban. Krumpli pucolás, mosogatás, teregetés és esetleg palacsinta sütés, hús panírozás, terítés melyben segédkeznek. A legnagyobb segít a legkisebbnek, na meg persze mindegyik segít a másiknak. Nincs köztük nagy összhang, de ha pl. valami rosszat csináltak. Mondjuk kiborították a cukrot, bevitték egy pohárban vagy megették a nasimat, akkor mindegyik hallgat. Ebben jók. He, he... Persze nem szeretem, hisz legyen őszinte. Kérdezzen, mert az más, minthogy csak úgy sunyiban elemeli. Nekem is lehetnek nassolni valóim. Meg szoktam velük osztani, de nem mindig. Ők is csak mikuláskor és húsvétkor adnak jobban a sajátjaikból. Kérhetek, adnak szívesen...

Mint említettem, négy kiskorú gyermekünk van. Mind iskolába járnak már. Pontosabban a legkisebbik most szeptemberben kezdi el az első osztályt. Két lányunk és két fiúnk van. A legidősebb már 6.osztályos. Jövőre követi az öccse és két felsős és két alsós iskolásunk lesz. Gyorsan repül az idő! Hihetetlen, hogy már ennyire nagyok lettek mindannyian. Szoktam néha nosztalgiázni és baba fotókat, videókat nézegetni róluk. Csak néznek, hogy milyen kicsik is voltak. Kérdezik jók voltak-e. Hogyan is viselkedtek... Változó. Mindegyikük másmilyen volt. A nagylányom 4 hónapos koráig anyás volt, majd apássá lett. Most, mivel már tini jobban hozzám fordul, nem az apjához. A fiaim mindig is anyásak voltak. Hozzám bújtak, jobban hozzám ragaszkodtak. A kislányom pedig hihetetlenül anyás. Nem is nagyon van el az apjával. Mindig engem akar. Mindegyikük legtöbb esetben hozzám fordul segítségért. Nekem szólnak. Egy nap vagy 100x hallom, hogy anya, anya, anya... Gondolhatjátok milyen, mikor mind a 4 engem akar.^^" Nagycsaládos anyaként sokszor nevettem, sírtam, olykor ordítottam mikor túl sok volt. Nagy részben egyedül voltam / vagyok a gyerekekkel. Apjuk dolgozik. Én itthon munkálkodok, vezetem a háztartást, rendezem a gyerekeket és eltartom az állatokat. Rengeteg mindenre kell odafigyelnem. Osztály pénzek, oltások, időpontok, leckék, események észben tartása. Kinőtt ruhák, cipők, elveszett vagy elfogyott dolgok pótlására... Mindenre, ami a gyerekekkel kapcsolatos. Mellette a konyhában vagy a fürdőben kifogyott dolgok pótlására.... Annyi mindenre, hogy néha el is felejtek ezt-azt. Főként időpontokat, melyeket inkább beírok a telómban, hogy jelezzen, ha aktuálissá válik. Még így is előfordul, hogy kimarad valami, mert nem olvastam, nem hallottam róla. Szóval kissé nehéz, de eddig jól bírtam. Ahogy nőnek a gyerekek, ők is egyre jobban a fejükben tudják tartani a kapott információkat, hogy szóljanak nekem. Ők is felejthetnek vagy emlékezhetnek rosszul. Benne van a pakliban...

Anyának lenni nagy felelősséggel jár! Hisz egy életet nevelsz fel. Adod át neki a tudásod. Tanítod a jóra, a helyes dolgokra. Ne verekedj, ne beszélj csúnyán, ne lopj és viselkedj rendesen. Én, mint anyuka nem vagyok tökéletes. Mondok vagy teszek olyat, amit nem kellene és szinte mindig meg is bánom. Nincs tökéletes anyuka, ahogy tökéletes gyerek sem. Ne mondja senki, hogy van, mert nincsen. Tény, hogy nevelés kérdése, hogy a gyerek milyen felnőtté válik. Hisz, ha nem szólsz rá, mikor rosszat tesz és hagyod, hogy bántsa és ártson a másiknak, akkor nagy korában is ugyan ezt fogja tenni. Meg kell tanítani a gyereknek a helyes viselkedést, hogy felnőttként emlékezzen arra, mi a jó és mi a rossz. Büntetni kell, ha rosszat tett és nem elengedni a fülünk mellett. Ha valakit utálsz, nem szabad a gyereket is arra ösztönözni, hogy ő is utálja azt a bizonyos személyt. Hiba uszítani őt. Sajna én már láttam milyen, mikor a szülő bosszúra éhes és ez a gyerekein is látszódik. Szomorú. :/ Mondjon bárki, bármit! Igen is kihat a gyerekre a környezet, a nevelés és persze a géneknek is nagy szerepük van a személyiség kialakulásában...

Mi igyekszünk a gyerekeinknek átadni, amit mi is tanultunk. Idővel ők is ügyesebbek lesznek és hasznosítják a tudást. Alkalmazzák, használatba veszik, melyet most mi is. A gyermekkort nem szabad tőlük elvenni. Én szívesen segítek nekik, megcsinálom, amihez lusták. Nem mondom, hogy néha nincs herótom attól, amit helyettük kell megcsinálnom, mert hazudnék. Dehogynem. Volt idősuzak, mikor belefáradtam a monoton életbe, mely most is tart, de szoktam változtatni rajta. Lazítok és nem csinálok meg mindent, amire van bőven időm. Kis rend mániásként túl sokat akartam mindig is. Mindent egy napra bezsúfolni, pedig hányszor megtapasztaltam azt nem lehet. Anyukám is mindig mondja nekem, hogy egyik nap ezt csináljam, másik nap azt. Nem kell mindent egyszerre... Anyukám bölcs, tapasztalt és igazán jó anyuka. Tisztességgel felnevelt 5 gyermeket, kik lehet, hogy nem mind lettek tisztességes felnőtté, (az egyik bátyám kilóg a sorból :P) de normális életet élnek és mindegyiknek van saját családja. :)

Anyának lenni öröm, bánat, megpróbáltatások, nehéz időszakok és vidámság. Mikor a gyerek sír és nem tudod mi a baja, legszívesebben a falra másznál. Viszont, mikor puszit ad, rád mosolyog és átölel, annál nincs jobb. Rögtön elfelejted a sok hisztit és a sírást, melyet órákig képes volt csinálni. A gyerekek érzékeny, törékeny lelkek. Könnyű befolyásolni őket, így nagyon kell rájuk vigyázni. Meg kell becsülni őket, hisz nem adatott meg mindenkinek, hogy egy életet hozzon a világra...

Én olyan anya vagyok, kinek nem mondja meg senki, hogy hogyan is neveljem a gyerekeimet. Hiába okoskodnak és szólnak meg ezért meg azért, tudom, hogy jól nevelem őket és felnőttként boldogulni fognak majd... Nem szeretem a nagyképű anyákat, kik nagyzolnak és felvágnak a gyerekükkel: "Hú, de okos és ügyes. Jobb, mint a tiéd!" vagy "Az én gyerekem már 1 éves kora óta beszél, szobatiszta és tud járni!". Magamutogató ősanyának hisző (van ilyen szó?) nőszemélyek. Szerencsére nem nagyon találkoztam ilyennel. Még szerencse... 

Rengeteget tudnék beszélni a tapasztalataimról, de szerintem a lényeget leírtam. Nem vagyok tökéletes anya, nem is leszek. A gyerekeim úgy szeretnek, amilyen vagyok és én is őket. Hisztisek, nagyszájúak és olykor igen értetlenek, de az én gyerekeim. Mindegyik teljesen egészségesen jött a világra. Szerencsés vagyok, hogy anyává lehettem!^^ 

Tűzijáték, mely kétszer van egy évben! Megéri megnézni?

Itt Magyarországon kétszer durrogtatnak az égbe, hogy ezzel ünnepeljen a nép. Egyszer Augusztus 20.-án, az Állam alapítás napján. Magyarország nemzeti ünnepe és hivatalos állami ünnepe az állam alapítás és az állam alapító I. (Szent) István király emlékére. A nap egyben a magyar katolikus egyház egyik Magyarország fedőszentjének tiszteletére tartott főünnep... Másodszor pedig újévkor. Mikor éjfélt üt az óra és belelépünk az új évbe! Mindkét ünnepkor sok-sok rakétát lőnek a levegőbe, mely szebbnél szebb színekben pompázik, megvilágítva a tömeget, mely ámulva (vagy épp befogott füllel) nézi azt... Igen gyönyörű tud lenni, ellenben vannak, akik szerint csak pénz kidobás. Biztos, hogy az lehet. Hisz semmi sincs ingyen, semmi sem olcsó a mai világban. Magán az ünnepeken sokan vesznek ezt-azt és ezek nem épp csak szuvenírek. Sokan kihasználják a népet és mindenféle bizgentyűvel mennek végig a tömegen többször is, hogy portékájukat pénzre cserélhessék... 

Hogy mi a véleményem róla? Gyönyörű és látványos, érdemes megnézni, ha szereted a tűzijátékokat. Viszont, miután vége lett az a sok-sok, sőt rengeteg ember közül kijutni szinte lehetetlen és igen nagy feladat. Tavaly, mikor kint voltunk sodródtunk a tömeggel. Végig mentünk a lezárt főúton egy jó darabon, míg csak lehetett. De idén... Nem bírtunk megmozdulni annyi ember gyűlt össze. Képtelenség volt haza jutnunk a gyerekekkel. Akkora tömeget rég láttam, ráadásul rosszul is lettem. Gondoltam, ha most összeesek, akkor úgy eltaposnak, mint egy bogarat. Alapból nem szeretem a tömeget, könnyen leszek rosszul. Volt, mikor majdnem el is ájultam, úgy forgott velem a világ. Nem csak maga a sok ember, ami zavaró. Hanem, hogy rengeteg a részeg. Lökdösődnek, kiabálnak, káromkodnak és persze van ki biztos, hogy lop is, ha úgy adódik. Az emberek lehet élvezik eme eseményeket, de szegény állatok... Rájuk nem szoktak figyelni. Sok kutya elszökik otthonról. A nagyvárosban kóborol, mert nem bírta elviselni a durrogtatást, ami nem hosszú idejű, de nekik éppen elég zajkeltő. A macskákra is biztos kihat a zaj. Nálunk, mikor tűzijáték van van, hogy bezárjuk a kutyát nehogy megijedjen. Szerencsére, mivel faluban lakunk itt nincs olyan nagy zaj. Vannak, kik szoktak petárdázni, de nem olyan közel hozzánk...

Augusztus 20. - Dunapart (Saját fotó)

Na, de visszatérve a tűzijátékhoz. Ajánlanám-e mindenkinek? Nem. Élveztük-e? Nem. 6-7 éves kor alatt nem ajánlom, hogy gyerekek megnézzék. A tömegben láttam egy nagyon kicsi kisbabát, ki alig lehetett pár napos. Nagyobbat is, kik nem is tudják nézni az efféle látványosságokat. Nem is értettem mért hozták ki. Persze az ő dolguk. A kisgyerekeknek még túl hangos a tűzijáték. Igaz, hogy mi is elvittük rá őket, de meg is bántuk. Legközelebb a tévében nézzük meg. Ilyen tömegben még egyszer nem fogok belemenni. Olyan volt, mintha heringek lettünk volna egy konzerv dobozban! Ráadásul egy részeg csávó belénk is kötött. Alul ültek a gyerekek és odanyomta őket. Mikor rászóltunk közölte, hogy mi a fenének ülnek ide a gyerekek. Visszaszóltunk neki, állítsa le magát és szerencsére fogta az irháját és odébb ment. Látszott rajta, hogy be van rúgva. Később, haza fele pedig egy öregember majdnem fejbe verte a kisebbik fiamat, ki az apjától kapott is egyet. Annyira ment előre az öreg, tolakodott, hogy a gyerekre se figyelt. Persze nem szólt semmit, csak nézett. Szóval... Köszönjük, de többet nem megyünk el megnézni a tűzijátékot.^^" 

Augusztus 20. - Tűzijáték (Saját fotó)