Gondoltam most személyiséggel kapcsolatos posztot írok. Hogy én melyik is vagyok, melyikhez illek jobban. Melyik részébe tartozom. Két igen kiemelő személyiségformát emelnék most ki, mint azt a cím is mutatja. A könnyen és a nehezen barátkozó típust...
Az extrovertált személyiség olyan kitárulkozó típus, aki könnyen kifejezi érzéseit és gondolatait mások irányában, alapvetően nyitott és társaságkedvelő, problémamegoldásában nagyban támaszkodik szociális hálójára, vagyis szereti megosztani másokkal, ami nyomasztja.
Az introvertált személyiségű emberek felmérik saját helyzetüket és a környezetüket, elemzik élethelyzetüket, hajlamosak sokat töprengeni. Fárasztja őket a túl sok kommunikáció, a túl sok szociális inger, szívesebben vonulnának el saját gondolataikkal, hogy feltöltődjön.
Felnőttként megváltoztam. Most már az extrovertált személyiséghez sorolnám magam. Továbbra sem szeretek a középpontban lenni, viszont szeretek barátkozni. Új embereket megismerni, meghallgatni őket és segíteni, ha tudok. Szeretek eljárni helyekre. Viszont a találkozók még mindig zavarba ejtenek és félek attól, hogy csalódást okozok a másiknak. Bár tudom badarság, hisz nem adom ki másnak magam, mint amilyen valójában vagyok. Inkább a külsőm izgat, mellyel sosem voltam megelégedve. Ezen igyekszem változtatni és többet találkozni a barátaimmal. Szeretnék időt szakítani rájuk és nem csak táv beszélgetni. Bár igaz, ez nem olyan könnyű az én esetemben, hisz azóta már gyerekeim lettek. De minden megoldható... Már könnyebben beszélek a gondjaimról, problémáimról. Kimondom a véleményemet. Bátrabban osztom meg az élményeimet, a tapasztalataimat másokkal. Nem hagyom magam elnyomni és kiállok magamért, ha úgy hozza a helyzet... Nem vagyok különleges, még is több embertől megkaptam eme nevezőt, melyet mind a mai napig nem értek. Biztos oka van, hogy így gondolja, de ettől még nem érzem magam annak. Csak egy átlagos nő vagyok, kinek rengeteg álma van és szeretné terveit megvalósítani.^^