Extrovertált vagy introvertált személyiség?

Gondoltam most személyiséggel kapcsolatos posztot írok. Hogy én melyik is vagyok, melyikhez illek jobban. Melyik részébe tartozom. Két igen kiemelő személyiségformát emelnék most ki, mint azt a cím is mutatja. A könnyen és a nehezen barátkozó típust...

Az extrovertált személyiség olyan kitárulkozó típus, aki könnyen kifejezi érzéseit és gondolatait mások irányában, alapvetően nyitott és társaságkedvelő, problémamegoldásában nagyban támaszkodik szociális hálójára, vagyis szereti megosztani másokkal, ami nyomasztja.

Az introvertált személyiségű emberek felmérik saját helyzetüket és a környezetüket, elemzik élethelyzetüket, hajlamosak sokat töprengeni. Fárasztja őket a túl sok kommunikáció, a túl sok szociális inger, szívesebben vonulnának el saját gondolataikkal, hogy feltöltődjön.

Kisgyerekként az introvertált személyiség típusba tartoztam. Mindig is visszahúzódó, csendes gyerek voltam. Háttérben megbúvó, nem szerettem, ha felfigyeltek rám. Mindig zavart, ha többen rám néztek. Ha a tömeg rám pillantott és várták, hogy megszólaljak. A reakciók, melyeket kiváltottam belőlük némaságommal, igencsak elbátortalanítottak. Nem mertem megszólalni, hisz úgy is csak megszóltak. Mindig magamba zárkódtam, nem jártam el sehova. Egy barátom volt, de az sem igen törődött velem. Pedig akkoriban még azt hittem, hogy a legjobb barátok vagyunk, de idővel beláttam ez sosem volt így... Mindig otthonülős voltam. El voltam a magam kis világában. Már akkor rajzolgattam, az írás is ott volt, de még nem vetettem papírra történeteimet. Azt csak később. Rajzok formájában alkottam meg az én kis történeteimet. Magamnak való voltam és nem érdekelt senki. Nem mertem elmondani, ha bántott valami. Magamban tartottam a problémáimat, megtartottam magamnak a véleményemet. Tűrtem a bántalmazást és hagytam magam. Hiába akartam volna, nem bírtam csatlakozni kortársaimhoz, kik csak megvető pillantást tudtak vetni rám. Jobbnak láttam, ha végig meglapulok a háttérben, mint egy kis szürke egérke a sötétben...

Felnőttként megváltoztam. Most már az extrovertált személyiséghez sorolnám magam. Továbbra sem szeretek a középpontban lenni, viszont szeretek barátkozni. Új embereket megismerni, meghallgatni őket és segíteni, ha tudok. Szeretek eljárni helyekre. Viszont a találkozók még mindig zavarba ejtenek és félek attól, hogy csalódást okozok a másiknak. Bár tudom badarság, hisz nem adom ki másnak magam, mint amilyen valójában vagyok. Inkább a külsőm izgat, mellyel sosem voltam megelégedve. Ezen igyekszem változtatni és többet találkozni a barátaimmal. Szeretnék időt szakítani rájuk és nem csak táv beszélgetni. Bár igaz, ez nem olyan könnyű az én esetemben, hisz azóta már gyerekeim lettek. De minden megoldható... Már könnyebben beszélek a gondjaimról, problémáimról. Kimondom a véleményemet. Bátrabban osztom meg az élményeimet, a tapasztalataimat másokkal. Nem hagyom magam elnyomni és kiállok magamért, ha úgy hozza a helyzet... Nem vagyok különleges, még is több embertől megkaptam eme nevezőt, melyet mind a mai napig nem értek. Biztos oka van, hogy így gondolja, de ettől még nem érzem magam annak. Csak egy átlagos nő vagyok, kinek rengeteg álma van és szeretné terveit megvalósítani.^^  

Boldog Nőnapot Hölgyeim!

 

Ma van az a nap, mely kiemelten a nőké. A nemzetközi nőnap! A női egyenjogúság és a nők emberi jogainak napja, amelyet 1917 óta (Magyarországon 1948 óta) minden év március 8-án tartanak meg... 

Eme napon, hasonlóan az anyák napjához, a nők virágok és csokit kapnak a szerelmüktől. Párjuk, férjük vagy épp a szeretőjük meglepi őket valami kis aprósággal és egy szép virágszállal, illetve virágcsokorral. Mindenki másképpen okoz örömet egy nőnek. Esetemben elég, ha eme napon gondol rám, mint nőre és kíván boldogságos napot. Engem nem szoktak sokan, csak páran személy szerint is  felköszönteni. Az a pár is csak közeli barátom. Ajándékot vagy virágot egyáltalán nem várok eme napon. Nekem ugyan olyan, mint a többi. Most sajna jó erős fejfájással kellett megküzdenem, mely kora reggeltől egészen délután 3 óráig kínzott, mire elmúlt. De már jobban vagyok. A frontérzékenység és a migrén nagy ellenségem, de együtt kell velük élnem. 😅 

Én szeretek nő lenni, annak ellenére, hogy havonta meglátogat a mikulás. Macerás a hajammal, sokszor letörik a körmöm, bizonyos dolgokkal tenni kell a szebb és vonzóbb látvány érdekében... és még sorolhatnám. Vagy, hogy gyengének gondolnak, csak mert alacsony vagyok és nőnemű. Tény, hogy nem vagyok erős, de tudok harcias is lenni, ha kell. 😜 Nőnek lenni jó! Még akkor is, ha sokan lenézik, ha épp olyan munkát akar vállalni, melyre jobb egy férfi. A nő is képes a férfi munkákra. Van, hogy jobban is, mint ők. Ez fordítva is igaz. A nők sok törődésre, odafigyelésre és szeretetre vágynak. Éreztessék velük, hogy attól, hogy ők a gyengébbik nem, nagyon fontos személy. Örömöt hoz a férfi életébe, felvillanyozza a napját és bearanyozza az életét. Hisz a megfelelő társ mellett a nő kivirágzik, élettel telivé lesz és mindenkinél boldogabbá válik.^^ 

A nők törékeny, lágyszívű, érzékeny teremtmények. Ámde egyben erős személyiségűek is tudnak lenni, ha a helyzet úgy kívánja. Hisz nem csak a férfi lehet kemény és erős, de egy nő is. Minden ember más és más, lehetnek hasonlóak, de aligha van két ugyan olyan egyforma...

Nőnek lenni jó! Kiváltság és csupa jó dolog! Soha nem cserélném el egy férfi testre! 😁😘

Megfázás, avagy én hogyan élem át!

Gondoltam, mivel aktuális, így most erről írnék. Igen, aktuális. Sajnos pár napja, hogy meg vagyok fázva. Első két nap, csak a torkom kapart, nem gondoltam volna, hogy ebből több is lesz. Majd harmad napra, már erősen fájt a fejem, a torkom, köhögtem és folyt az orrom... Na mondom! De jó! Tegnap pedig random elkezdett viszketni a fülem, majd erősen fájni kezdett és végül már elviselhetetlen fájdalommal szenvedtem. Szó szerint bőgtem. Zúgott folyamatosan a fülem, nagyon rossz volt. Hívtuk a sürgősségit, kik azt mondták, ha holnapra nem csillapodik, akkor menjek be a fül-orr gégészetre. A fájdalomcsillapító hatott és a sóval teli zokni is hatásos volt (sajna nem volt kövirózsánk és másnak sem, mely hatásosabb). Már elviselhetőbb volt a fájdalom. Az orrom is vérezni kezdett, szóval igencsak furcsa volt az egész. Reggelre jobban lettem, de még sípolt a fülem, viszont nem fájt.... Hát szívás ez a megfázás, rég volt ennyire komoly bajom.😅 Na, de nem épp erről szerettem volna írni, de gondoltam megemlítem...

Szóval... Megfázás. Egy olyan betegség melyet legjobban hideg időszakban kap el az ember, de előfordul, mikor nyáron. Nincs nagy jelentősége a hőmérsékletnek. Vagyis teljesen mindegy így is úgy is elkapod. Persze vannak szerencsések, kik kevesebbszer vagy egyáltalán nem fáznak meg. Én gyerekként nem voltam beteges gyerek. A legnagyobb influenza járványban is mentem iskolába, szinte sosem hiányoztam. Mikor nagyobb lettem, felnőttem többet voltam beteg. Már nem is sportoltam, mely kondiban tartott. Szóval eléggé eltunyultam.😅 Minden évben legalább 1x iszonyatosan rosszul szoktam lenni. Olyankor nem bírok lábra állni, mert dől velem a szoba is. Hál' isten, hogy 1x van és nem is tudom mi váltja ki.... Volt már, hogy random bedagad a jobb bokám. Rá sem tudtam állni, egész nap borogatni kellett. Volt, hogy lezsibbadt teljesen a bal kezem és nem tudtam használni.... Fiatal korom ellenére egész sokszor volt valami bajom, pedig nem vagyok az az ájuldozó fajta. Még soha nem ájultam el, csak 2x majdnem. Meleg volt és nagy tömeg. Ha nincs ott anyukám beájulok mindenki előtt. Szerencsére nem lett baj. Másodszor pedig mikor második gyerekemmel voltam terhes majdnem elájultam a Tescoban. Rossz visszagondolni rá.^^" 

A megfázást sokkal többször kaptam el, mint bármelyik betegséget. Évente többször is elkapom. Legtöbbször azért, mert nagyon leizzadok mikor hideg van. Sietek a célhoz és mire oda érek leizzadok, majd vissza is. Nagyon kellemetlen tud lenni. Most is ez volt a bűnös. Pufi kabátomba beleizzadtam, mikor siettem az oviba, majd mikor haza értem full izzadt voltam, pedig a kabát alatt nem öltöztem fel túl melegen, hisz sütött a nap. Majd később vékonyabb kabátba mentem és az volt a baj.... 

Megfázás, influenza, tüdőgyulladás... mindegyik kellemetlen megbetegedés. Lehet enyhébb vagy súlyosabb. Ágyban fekvő vagy nem. Gyógyszereket elfogyasztó vagy hanyagoló... Engem nem igen szokott ágyba dönteni, mindig teszek veszek. Mikor a sűrűjében vagyok, többet bírok feküdni, mint állni ez tény. De olyan még nem volt, hogy több, mint a felében ágyban feküdtem volna. Illetve nem kell gyógyszer, házi praktikákkal is ki tudom magam kúrálni 1 hét alatt. Rengeteg házipraktika van, kinek-mi válik be ilyenkor az változó. Én nem szoktam nagy dobra verni és vagyonokat sem költünk el gyógyszerekre, ha anélkül is lehet kijönni a megfázásból. Pl.: Neocitránt szoktam inni vagy ACC-t és gyümölcsös teát. Illetve torokcukorkát szopogatok el vagy mézes negrot. Csak akkor fogyasztok gyógyszer, ha nagyon muszáj....

Nem tudom lényegre törő volt-e eme bejegyzésem, de szerintem pont arról meséltem, amiről szerettem volna. Nem szeretek beteg lenni, mert fáradékonyabb leszek, hamarabb bealszok esténként és olykor az étvágyam is minimálisra csökken. Több gyümölcsöt  és vitamint kellene fogyasztanom. Igyekszek majd ezen változtatni. 😊

Valentin Nap: A szerelmesek napja

Mivel ma van a szerelmesek napja, így gondoltam hozok róla egy bejegyzést. Posztot, ha úgy tetszik. Mert mért ne! Témának ideális és akkor dobjuk be most! Eme nap az, mely kiemelkedő, ahogy a húsvét. Nagy jelentőséggel nem szokott mindenkinek bírni, hisz nem csak ezen az egy napon kell szeretni egymást. Viszont valakik épp ezen a napon halmozzák el egymást finomabbnál-finomabb édességekkel. Illetve eme napon jelennek meg limitált dolgok, melyeket nem biztos, hogy az évnek bármely szakaszában be tudsz szerezni... Szép nap is a mai, egyeseknek különleges. Sokan ekkor kérik meg párjuk kezét, utaznak el wellnessezni vagy egy hotel szobájában romantikus éjszakát együtt tölteni... Sok lehetőség adódik a szerelmesek napján. Sokan kihasználják. Van, kit nem különösképpen érdekel. Minden ember más és ez nem meglepő. Ahány ember, annyiféle vélemény a valentin napról. Pozitív illetve negatív. Egyeseknek csak egy átlagos nap, másoknak pedig örömteli és kiemelkedő a többi közül. Bárhogyan is gondolsz rá, sosem szabad elfeledned, hogy nem csak ezen a napon kell szeretni, kényeztetni és királylányként bánni a barátnőddel vagy épp az asszonnyal. De ezt már tudjuk...

Nekem is csak egy átlagos nap. Nem vagyok oda érte, mármint nem zsongok be, mert ez egy kiemelt nap. Egy nap, mikor rózsaszínben látod a világot. Csokit szinte minden nap kapok, így nem újdonság, ha mondjuk ma is kapok. De a csokor... na, azt csak ezen a napon kapok vagy szülinapomkor. Az utóbbi sem egy különleges nap, de erről nem emelek szót. 😙 A Valentin nap legyen különleges annak, ki szereti és oda van érte. Hisz megérdemli. Az évben csak egyszer van. Élvezzétek ki csajok és pasik!

Általam ajánlott filmek, eme napon:

• A fiúknak, akiket valaha szerettem
• Utóirat: Még mindig szeretlek
• Örökkön Örökké: Lara Jean
• Garantált szerelem
• A magas lány 1-2.
• Csókfülke 1-2-3.

Netflix-en megtekinthetőek. Nekem nagyon tetszettek. :) Első 3 egy sorozat, így ha megtetszene, akkor egymás után nézd meg. Mindegyik romantikus, szeretnivaló és nagyon szép. Olykor megható. Happy End a vége mindegyiknek, de ez csak természetes. Nem ajánlanám, ha máshogy lenne. Ideális eme naphoz. Illetve még 2 film (utolsó 2), mely szintén romantikus, de van benne kis dráma és a féltékenység is helyet foglal. Mivel mindegyik romantikus film, érdemes megnézni annak, ki szereti őket. Remélem tetszik mindenkinek, ki megnézi.^^ Nem vagyok egy nagy romantikus fajta, de attól még szeretem. Hisz nő vagyok.... Főleg, mert nő vagyok. Mást nem mondhatok erre. 😊

Valentin Napkor legjobban a férfi lepi meg a nőt. Egy szép virágcsokor, hozzá egy szív alakú bonbon. Tökéletes és nem is kell túlspilázni. Elég, ha gondolsz arra, kit szívből szeretsz és megleped egy kis aprósággal. Ezt nem minden nő várja el, de hidd el, hogy értékelni fogja... 

Bekuckózás egy romantikus film előtt egy jó meleg, puha takaró alá. Szorosan összebújva és egy kis rágcsát majszolgatva. Vagy kimozdulni egy romantikus vacsora jóvoltából. Esetleg mozi, bár az nem olyan, melyet kettesben élvezhettek. Egy hosszú séta a Balatonparton... Mindegyik lehet egy ideális, kettesben eltöltött, romantikus nap a pároddal. 😊

Edzés, avagy hogyan tartom karban a testemet?

Gondolkodtam mi is legyen a következő bejegyzésem. Az edzésre esett a választásom, melyet minden nap szoktam csinálni. Csak itthonról edzek, eszközök nélkül. Majd szeretnék beszerezni egy kis súlyzót. Annyira nem nagy szám, nem edzem halálra magam. Ideálisan fél óra, mely simán belefér a napi dolgaimba. Ez lehet kevesebb és néha több is. Jelenleg Sharona's Hill videóira szoktam edzeni. Előtte pedig Koloszár Enikő videóira. Sharon táncos edzéseket szokott csinálni, melyek könnyebbek. Vannak közte izzasztók, nem mindegyik piskóta. Barátnőm ajánlotta nekem és gondoltam kipróbálom. Nagyon megtetszett. Sok videóját végig csináltam már. Volt, melyeket többször is. Tavaly kiválasztottam 2 videót és arra edzettem, de az év végére heti kihívásokat csináltam, melyet az új évtől folytattam...

Elsőnek 2021 tavaszán kezdtem bele az otthoni edzésbe. Viszont a nyáriszünetre szüneteltettem, majd ahogy elkezdődött az iskolaidőszak, visszatértem rá. Mikor beteg voltam is pihentettem a testem. 2022ben aktívabban edzettem, de szintén a nyárra abbahagytam, majd szeptemberben folytattam. Nem volt nehéz visszatérni, nem viselte meg a testemet. Az elején sokszor volt izomlázam, de már sokkal jobb. :) 

Nem a fogyás a célom, vagyis részben. Az edzést azért iktattam be az életembe, mert mikor kitört a covid járvány rengeteg csokit megettem. Ez mind a fenekemre rakódott le és többen megjegyezték, hogy hátul igencsak meghíztam. Eléggé kellemetlen volt, így azonnal hozzá is láttam az alakformáláshoz. Persze a fogyást már senki sem jegyezte meg. Érdekes, de nem igen foglalkoztat. A lényeg, hogy sikerült visszafogyasztanom a hátsó részemet és fele akkorára fogyott vissza. Viszont a hasamon való bőr még nem feszült meg, ahogy azt szerettem volna. A szüléskor mindig csak kevés felesleg maradt rajtam, a megnyúlt bőr. Tudom és láttam, hogy vannak sokan, kiknek sikerült feszessé "varázsolnia" a hasizmát. Csak akarat kérdése. Én is azt szeretném. Igaz a striákat nem tudom eltűntetni, de én nem is akarok tetszeni másnak, inkább magamnak. Olyan testben szeretnék élni, melyben jól érzem magam....

Eleinte nem is érdekelt, hogy hogyan nézek ki, de most igen. Nem akarom elhagyni magam. Szerencsére a családomban nem jellemző a túlsúly. Mindenki vékony volt. A génjeimben van, hogy ha sokat is eszek nem hízok el. Azért jobb vigyázni, mert könnyen megdőlhet, viszont én mindig mozgok, így nincs erre esély. Nem is szeretnék soha tehetetlen lenni és ágyba fekve lenni. Betegen sem vagyok olyan, mindig teszek-veszek...

A plusz mozgás sosem árt. Nem csak takarítás közben szerettem volna hajolgatni, guggolni és megmozgatni a végtagjaimat. Míg bírom, csinálom és nem akarom feladni sem! Van egy célom, melyet szeretnék elérni. Nem diétázom, a csokit is el tudtam hagyni, melyet igaz újra eszek, de visszafogom majd magam. Nem szeretném eldobni, semmissé tenni, amit eddig elértem. Szóval igyekszem és kitartok, míg a testem azt nem mondja elég! :)