Hol is kezdhetném... Vágjunk bele az iskolás éveimbe, melyek nem voltak valami kellemesek a számomra. Az a 14 év bőven elég volt ahhoz, hogy ne akarjak tovább tanulni. Az alapok megtanulása, hogy az életben helyt álljak és egy szakma elsajátítása, melyből majd megélhetek... Hát igen. 13 év, nem is olyan hosszú, de mégis elég ahhoz, hogy a nagyvilágba léphess, mint egy felnőtt! Nem mindenki választja ezt, hisz lehet akár 25 éves korodig is tanulnod. Általános iskola, gimi majd a jó öreg egyetem. Mind-mind egy korszak, melyben megtanulod azokat, melyeket az őseid is. Számolás, írás és olvasás. Mindenféle műveletek elvégzése, melyet jó esetben sosem fogsz használni. Mint pl. az algebra vagy a kofinusz függvény. Ügye? A pincérnek vagy a bolti eladónak teljesen felesleges ezeket a dolgokat a fejében tartani, hisz nem részei a mindennapjainak. csak távoli emlékek, melyeket anno az iskolában megtanult. Persze vannak, akik hasznát veszik eme dolgoknak és persze átadhatjuk a következő nemzedéknek tudásunkat, ha épp a tanárnak ez nem sikerül. Kémia és fizika... olyan tantárgyak, melyek az én mindennapjaimban teljesen elhagyhatóak és nem is használom a benne tanultakat. Persze jó volt megtanulni, hisz meg tudom különböztetni a vegyszereket és tudom melyik a veszélyes és melyik az, melyet a takarítás folytán használhatok anélkül, hogy balesetet vagy sérülést okozzak magamnak. Ha meg nem is tudnám, ott a használati utasítás és nincs is semmi gond. Sosem voltam egy géniusz, de nem is leszek. Jobban azt tudom, ami érdekel. Ami nem, ahhoz kicsit konyítok csak...
Általános Iskola. 8 évnyi tanulás. Egy olyan osztályban voltam, mely kb. 24-26 főből állt. Már nem emlékszem, de arra igen hogy is hívták az osztály társaimat. Mindegyikre, pedig eltelt már 19 hosszú év. Osztály találkozóra egyszer sem mentem. Minek? Hisz mindig is egy kiközösített lány voltam, ki nem szerette, ha felfigyeltek rá. Szeretett kis szürke egérként a háttérben megszorulni. Tudásom igencsak gyenge volt, ellenben sport tudásom a lányok között a legjobb. Engem sosem érdekelt a tanulás, csak a rajz. Kiváló voltam belőle. Minden más nehézséget okozott. Főleg a történelem és a fizika. Egyikből sem jeleskedtem. Na meg az idegen nyelv. Valahogy nem tudtam magamba szívni azt a tudást, mellyel jó jegyeket hozzak össze. Mindig is egy átlagos tanuló voltam. Hátulról a 2. tanulóként álltam sorba. Ciki, de ezen már nem tudnék változtatni. Az osztálytársaim mindig lenéztek, kinevettek és szinte teljesen kiközösítettek. A lányok helyett, a fiúkkal tudtam jól eljátszani. Volt is pár fiú barátom, kikkel jól éreztem magam. Nem voltam az a kijárós típus. Inkább az a bekuckózós, otthonülős. Teljesen átlagos, csendes és visszahúzódó kislány. Fiúsan öltözködtem és nem is érdekeltek a csajos dolgok. A pasizás, köröm festés és a sminkelés sem. Távol állt tőlem minden ilyesmi...
Középiskola. Új hely, új osztály. Itt már csak 2+3 évnyi tanulás következett. Hát... mit ne mondjak, de semmivel sem volt jobb, mint az általános iskola. A helyzet kb. ugyan az. Kis, átlagos, visszahúzódó nagylány voltam. A fiúk továbbra sem érdekeltek, de én őket annál inkább. Úgy 16 évesen kezdtek a fiúk érdekelni. Persze nem az osztályomból, se a városból, ahol laktunk. Jó, volt egy valaki, aki megtetszett, de attól még nem voltam az a lány, ki bepasizik. Jobban érdekelt továbbra is a rajzolás. Akkor már javában történeteket írkálgattam magamnak. Animeket néztem és ugyan olyan kis kuckolós lány voltam, mint kisgyerekként. Az osztályom ugyan úgy kiközösített. Lenéztek, mert szerettem rajzolni és animeket néztem. Ciki volt a szüzesség, az ahogy kinéztem. Frufru, pattanások, "nemkövetem a divatot" cuccok, kislányos haj és miegyéb. A fiúk megszólták a külsőmet és rajtam nevettek. Ráadásul egyik tanár indokolatlanul pikkelt rám. Szóval... utáltam az egészet! Első két év érettségi fele, míg a másik 3 évben a szakmát tanultuk. Elméleti és gyakorlati is volt egyaránt. Pék-cukrász szakmát végeztem el. Első 2 évben szinte semmilyen gyakorlati oktatás nem volt. Egy cukrászdában dolgoztunk és annyit csinálhattunk, hogy összeállítjuk a sütiket. Nem mi sütöttük őket, max összeállítottuk. A tortákat nem mi töltöttük be, max felvághattuk, de azt se mindenki. Az utolsó évben a kenyér gyárban alakítottak ki egy gyakorlati helyiséget, ahol már rendesen mi készítettük el a süteményeket. Az egyik oktatónkat nagyon utáltam! Mégpedig, azt, aki a cukrászatot oktatta. Folyton lekezelően viselkedett velünk és nem egyszer kiabált velem, mert nem jól csináltam a dolgokat. Utáltam bejárni és sokszor ellógtam, ami persze nem tetszett neki, de engem hidegen hagyott.^^" A pék oktató nagyon rendes volt, vele nem volt bajom. :)
Felnőtt voltam már, mikor beiratkoztam egy esti iskolába, ahol 2 év alatt le tudtam volna tenni az érettségit. Azonban az első év végén teherbe estem, így csak 1 évet sikerült végig csinálnom. Csupán fél év hiányzott ahhoz, hogy sikeresen meglegyen az érettségim. Hát, azóta nem mentem vissza tanulni, de gondolkozom rajta, hogy leteszem. Viszont most én tanítok, azaz segítek a gyerekeknek a tanulásban. 4x annyian vannak, eléggé nehéz lenne. Ha egy gyerekem lenne, akkor megcsináltam volna. Annyira lekötnek az itthoni munkák, hogy nincs nagy kedvem ahhoz, hogy itthon tanulgassak mellette. Esetleg levelezőin megpróbálhatnám, de nem tudom. Lehet megcsinálom, ha úgy adódik...
Az iskolákat szépen, bukás mentesen elvégeztem. Összesen 14,5 évet töltöttem tanulással. Ha sikerül az a fél év, akkor kerek 15 év lett volna. Egyik évemet se szerettem. Mindegyikben volt rossz és jó élményem is. Lehet sokan az iskolás éveket visszasírják, mert élvezték, de én nem. Köszönöm, de nem kérek többet belőle. Már akkor lenézték a magamfajtákat. Azokat, akik máshogy viselkedtek és nem voltak benne minden rosszban, amiben a legtöbben. Mindig volt valami, amibe bele köthettek. A külsőm, a nevem, a gyengeségeim... ruházatom. Utáltam az osztályom, mert ennyire semmibe vettek és lenéztek azért, aki vagyok. Álszentek voltak, sugdolóztak a hátam mögött, kibeszéltek és ezzel csak ártottak nekem. Egyik suli rosszabb volt, mint a másik! Én ugyan vissza nem sírom ezen éveket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése