Félelmek, avagy mi az mely megijeszt?

Mindenkinek vannak félelmei, melyeket sokszor be sem ismer. Hisz az csak a gyengeség jele. Pedig nincs mit szégyelnie senkinek. Emberek vagyunk, természetes, hogy félünk valamitől. Még a legbátrabb ember is félhet. Félhetünk tárgyaktól, természeti csapásoktól, paranormális dolgoktól vagy épp egy másik személytől... A félelemnek vannak fokozatai. A kis félelemtől egészen a rettegésig. Sokszor csak bebeszéljük magunknak a félelmet, mely valójában nincs is. Előre félni bizonyos dolgoktól nem épp jó dolog. Stresszessé tehet. Például a haláltól való félelem teljesen természetes. Egyszer mind meghalunk. Ki előbb, ki utóbb. Kár emiatt aggódni mikor is következik be. Egyszer majd az az idő, mikor a testünk megpihen és örök nyugovóra tér. Nincs mitől félni, az élettel együtt jár a halál. Félni olyantól, mely nem megfogható, érinthetetlen... A félelem egy emberi tulajdonság.

Én nem sok mindentől félek. A halál nem rémiszt meg, nem is gondolok arra, hogy bármikor eljöhet. Még sok idő van, így nem is félek tőle. Viszont a bohócoktól annál inkább. A bohóc, mely az emberek szórakoztatásáéért van. Hát, számomra igen ráémisztő és egy sceppet sem vicces emberi lény. Sosem szerettem őket és, ha úgy volt messziről elkerültem a közelségüket. Gyerekként nem jártam cirkuszba, pont miattuk. A bohócokban nincs semmi vicces. Félelmem irántuk akkor erősödött, mikor láttam az "AZ" című filmet. Egy gonosz bohóc, ki gyerekekre vadászik. Na, több se kellett, hogy eme félelmem sosem múljon el. Nem is akarok a közelükben lenni...

Félem a sötét, mély vizektől. Pedig higyjétek el, tudok úszni. Viszont az, hogy nem látom a víz alját, melyben ki tudja mi is lehet... Hát... Köszönöm, de nem merítem bele a kisujjamat sem. Még a balatonba is igen nehezen tudok bemenni, de persze nem mondom, hogy nem megyek bele, ha módom van rá. Egy tóban való úszás, mely az erdőben van, az teljesen ki van zárva a számomra. Illetve nem szeretem a szűk helyeket. Nem mondom, hogy klausztrofóbiás vagyok, mert pánikba nem esek, de nagyon nem szeretem, ha valami nagyon szűk helyen kell pl. hason mászni, hogy átjuss rajta. Maga a gondolata is félelmetes a számomra. Lényegében ez a 3 dolog, melytől a legjobban félek. Persze mondhatnám az is, hogy este sírti csöndben félek egyedül mászkálni a városban. Főleg, ha hirtelen furcsa zajt hallok. Magában a sötétségben nem félek. Sokszor úgy megyek végig a házon, hogy minimális fény van. Csak annyi, hogy ne menjek neki valaminek... 

Attól, hogy félsz valamitől, nem kell szégyenkezned. Egy erősnek, bátornak kinéző embert is lehet gyáva nyuszi. Mint azt írtam, ez teljesen normális dolog. Kár érte kinevetni a másikat. Légy te a bőrében és akkor nevesd ki! Vannak olyan félelmek, melyek rettegéssel töltik el az embert. Hál' isten nekem nincs ilyen.