Voltatok már úgy, hogy semmi sem sikerült? Hogy úgy éreztétek nem értek semmit? Hogy lenéznek benneteket? Hogy maga a létetek felesleges? Én igen. Nem is egyszer. Az élet sosem adott számomra sok szerencsét. Nem vagyok okos és tehetségem sincsen. Eléggé lassú a felfogásom bizonyos dolgokban és olykor le is néznek tudatlanságom miatt. Csak élek. Napról-napra vagyok. Nem érzem azt, hogy bármit is tennék hozzá a szebb jövőm érdekéhez, melyet igencsak kilátástalannak érzek. Meg vagyok kötve?!
Mért baj, ha egy nőnek több gyereke van és szeretne mellettük visszamenni dolgozni? Mert így van! Baj, ha egy gyereknél többet vállalsz, hisz a munkáltatók megrökönyödnek és úgy gondolják képtelen lennél beérni időben dolgozni. Elvégezni a rád szabott munkát és helyt állni. Sokszor táppénzre szorulnál a gyerekek gyakori lebetegedése miatt és hiába szajkózod, hogy igenis van segítség ezért is vállalod a munkát és szeretnéd is csinálni.... Nem! Lényegtelen! Csalódott vagyok és... Diszkrimináltnak érzem magam... Eme érzéseim nemrégiben utat törtek a gondolataimba. Mondhatni megfertőzték. Pedig sosem nem szabadna ennyire alább adnom, ennyire lenézni önmagam. Tudom,de... nehéz. Olyan, mintha sokkal butább lennék, mert nincs meg az érettségim. Vajon így lenne? Lehet. Viszont rossz érzés, mikor ezt szinte közlik is veled. Éreztetik, hogy úgy sem menne az, melyet meg kell tanulni, hisz nincs hozzá elég tudásod. Egyből, percek alatt kirostálnak és még csak esélyt sem adnak... Mindenképpen le kell raknom az érettségit, hogy ez többet ne forduljon elő!
Nem minden munkáltató ilyen. Másnap már másmilyen tapasztalatokkal értem haza. Az ellentéte volt ennek, melyet elsőnek megéltem. Szimpatikusabb meghallgatás. Nem néztek le és nem is jöttek azzal, hogy érettségi nélkül haza is mehetsz. Többször sikerült megmosolyogtatnom az előttem ülő személyeket. Szóval pozitívan éltem meg a velük való beszélgetést. Az, hogy alkalmaznak-e már nem rajtuk múlik. Bízok a legjobbakban.
Tudom magamról, hogy túl tapasztalatlan vagyok és nincs képesítésem szinte semmihez sem. A tudásom egy részét itthon szereztem vagy épp anyukám tanította meg. Ez a tudás pedig eléggé csekélyke. Nem vagyok hivatásos semmiben sem. Mindig is a gyerek nevelés volt a fő élet célom, hogy őket biztonságban tudjam és velük foglalkozzak. Nem egy egyszerű feladat. Négy gyerekre vigyázni, figyelni rájuk, tanítani őket és megóvni a kinti veszélyektől... Fiatalon lettem édesanyává és sajnos nagy részben teljesen egyedül voltam. Főleg miután külön házba költöztünk... Gyakorlás nélkül álltam be a konyhába főzni és sütni. Megtanultam hogyan is kell bánni a vegyszerekkel, mi az, ami jó és rossz. Szereltem is műr vagy épp dugulást hárítottam el. Rengeteg mindent meg kellett tapasztalnom és volt, amit egymagam oldottam meg. A házimunkáról sok tapasztalkatot szereztem, ám ez mégis kevés pl. egy takarító álláshoz vagy szobalánnyá lenni. Oda sem vettek fel, mondván már mást alkalmaztak. Persze, hisz nem akarják megmondani, hogy nincs tapasztalata hölgyem, sajnáljuk... Igen, kell egy sablonos szöveg. Hisz én mindig ezt kaptam válaszul, ha a munkáltató nem vett fel... Megszoktam.
Ahogy tapasztaltam, nem elég egy jó szakma érettségi nélkül. Pedig én anno azért tettem le előbb a szakmát, hogy ha szükséges azonnal munkát is tudjak vállalni. Az egész osztályom erre buzdított. Pedig én és a barátnőm voltunk azok, kik érettségire mentünk volna előbb. Végül mi is a szakmára startoltunk rá. Nem mondanám hibának, viszont jobb döntése lett volna elsőnek az érettségi elvégzése. Nekem csupán pár hónap kellett volna, de sajna mivel állapotos voltam, így nem tudtam letenni az utolsó év végét. De persze ezt bármikor megtehetem. Estin végeztem el és gyakorlatilag majdnem mindenki jóval idősebb volt nálam. Szóval nem lehetetlen! Egyedül az angol nyelvtől tartottam. Az elején jól megy. A szavak, nincs velük bajom. Ám, mikor mondatot kell alkotni belőlük... Fúh! Na az már nehézséget okoz. Nincs nyelv érzékem és irigylem azokat, kik folyékonyan beszélnek más nyelven vagy több idegen nyelven. De jó nektek!
Az érettségi fontos! Általános iskola után az legyen a fő cél! Közben pedig gondolkodhatsz arról milyen szakmát szeretnél elvégezni. Időd van bőven!^^
