Szilveszter kettesben

Idén csendesebb lesz a szilveszter. Nincsenek nagy tervek, zajos társaság, hosszú lista arról, minek kellene történnie. Csak mi ketten, egy este, ami nem akar többnek látszani annál, ami valójában.

Ahogy közeledik az év vége, óhatatlanul visszanézek. Ez az év sem volt egyszerű. Volt benne tanulás, elengedés, újrakezdés, és olyan pillanatok is, amikor meg kellett állni, mert másképp nem ment. Nem mindent csináltam jól, de mindent őszintén.Most jólesik, hogy nem egyedül lépek át az új évbe. Nem nagy gesztusokkal, nem hangos visszaszámlálással, hanem csendben. Egy beszélgetéssel, egy mosollyal, azzal a biztos tudattal, hogy valaki ott van mellettem. Nem megoldva mindent, csak jelen.... Mármint az rendben van, hogy a gyerekeim itt vannak velem, kik még sokáig itt lesznek, de én most máshogy gondolom eme sorokat...

Ez az este nem az ígéretekről szól. Inkább arról, hogy elfogadom: ennyi volt ez az év. A maga hibáival, örömeivel, kérdéseivel együtt. Nem akarom siettetni a jövőt. Elég, ha lassan megérkezik. Éjfélkor talán nem gondolok majd semmi különlegesre. Nem kívánok nagy dolgokat. Csak azt, hogy ami jön, legyen valódi. Legyen benne figyelem, türelem, és olyan pillanatok, amiket nem kell megmagyarázni. Legyenek a gyerekeim egészségesek, anyukám még hosszú ideig legyek velünk és a párommal való közös pillanatok megélése örömmel és boldogsággal. Új helyek felfedezése és megismerése. Csupán eme lenne a kívánságom. Nem nagy dolgok.

Következő évben szeretnék pár dolgot másképp csinálni, elérni pár célomat és tanulni a múlt hibáiból. Fejlődni, pozitívnak lenni. Igyekezni fogok, hogy jobb évben legyen részem / részünk. Kitudja mit fog hozni, de remélem jobbat, mint az idei volt. Ebben bízok, ebben reménykedek. 

2025 nem volt egy igazán jó év, de a vége végülis nem is lett olyan rossz, mint gondoltam. Egy olyan társam lett, kivel új dolgokat tapasztalhatok meg. Ámbár különbözünk sok mindneben, de mindig találunk egy közös pontot, mely összeköt bennünket és nincs annál jobb, mint mikor valaki átölel és azt mondja szeret! Melegságet és boldogságot hoz a szívembe, mely felmelegít és megnyugtat...

Itt az ideje búcsút inteni az idei évtől és várni a következőt, mely tele van új lehetőseégekkel, új teendőkket, új álmokkal, új vágyakkal és rengeteg újdonsággal!

Idén így búcsúzom: csendben, hálával, ketten.

2025.December 31.

Karácsony napja

Ma másképp indult a reggel. Nem volt benne sietség. A fény is óvatosabban jött be az ablakon, mintha tudná, hogy ma nem kell sietni sehová. Egy darabig csak figyeltem a csendet, és hagytam, hogy megérkezzen a nap. Karácsony napján mindig minden lassabb. A mozdulatok, a gondolatok, még az idő is. A tegnapi készülődés után ma már nincs mit bizonyítani. Ami elkészült, elkészült, ami nem, az így marad. És valahogy ez most rendben van. Eszembe jutottak a régi karácsonyok. Gyerekkori reggelek, amikor minden izgalmas volt, és a várakozás szinte kézzelfogható. Ma már más a hangsúly, de a melegség megmaradt. Egy mosolyban, egy mondatban, egy közösen eltöltött pillanatban.

Volt ma nevetés, volt csend, és voltak gondolatok is, amik halkan, de kitartóan kopogtattak. Nem zavartam el őket. A karácsony jó alkalom arra, hogy az ember szembenézzen magával – ítélkezés nélkül.

Este, amikor kigyúltak a fények, egy pillanatra minden a helyére került. Nem nagy dolgok miatt. Hanem azért, mert most itt vagyok. Jelen. És ez elég.

A karácsony nem egy tökéletes nap. Hanem egy igazi.

December vége, avagy karácsony előtt

Ma reggel csend volt. Az a fajta, amit nem kell megtörni. Kint hideg volt, az ablakon lassan csúsztak lefelé a páracseppek, és először nem akartam semmit. Nem tervezni, nem sietni, csak ülni egy kicsit ebben a félhomályban. Ahogy közeledik a karácsony, egyre több minden jut eszembe. Nemcsak a fények és az illatok, hanem az elmúlt év is. Hogy mennyi minden történt, és mennyi minden maradt kimondatlanul. A karácsony valahogy mindig felerősíti ezeket a gondolatokat. Nem bántóan, inkább csendesen. Ma rájöttem, hogy már nem várom az ünnepet úgy, mint régen. Most inkább hagyom, hogy megtaláljon. Nem akarom túlírni, túlszervezni. Elég, ha jelen vagyok benne. Egy gyertya, egy lassú délután, egy emlék, ami váratlanul előbukkan. Vannak hiányok is. Nevek, amiket ilyenkor gyakrabban mond ki magában az ember. De már nem fájnak élesen. Inkább helyet kérnek. Megengedem nekik. Talán ez a karácsony erről szól majd: megállni. Elfogadni, hogy nem minden teljes, de ettől még egész. Hogy nem kell mindig erősnek lenni, és nem baj, ha csend van.

Nem kell tökéletes ünnep. Elég egy valódi. 😊