Nyár, nyaralás, nyugis időszak vége!

 Eltelt ez a nyár is! Még pár nap és vége a nyári szünetnek. Hétfőtől kezdődik egy új tanév. Ismét iskola padba kényszerülnek a diákok. Már nincs sokáig fenlét vagy reggel hosszan alvás. Kelni kell korán és menni, hogy beérjenek időben az iskolába mielőtt a 2. csengő is megszólal. Vinni kell az iskolatáskát a sok-sok tankönyvvel. Jönnek újra a dolgozatok és tanulni kell, hogy jó jegyeket szerezzenek... Igen, ez a nap is elérkezett, mikor véget ér a pihenés, a nyaralás és a nyugalom. Volt elég idő élményeket gyűjteni, kipihenni a fáradalmakat és feltöltődni a szünet idejében...

Nyár! Gyorsan elszaladt ez a 3 hónap. Iszonyatosan meleg volt. Izzasztóan nagy forróság lepte be a mindennapokat! A kert alig bírta ki. Az elején még szinte virult, gyönyörűen burjánzott, majd ahogy az állandó forróság tombolni kezdett, már kevésbé. Eső pedig csak ritkán esett. Sajna. :/ Jól lebarnultunk. Én főleg a kinti munka miatt. A kert kialakítása félig rám hárult. Kimértük a helyét, majd kigazoltuk azaz lekapáltuk a tetején lévő gazt majd felástuk és a még benne maradt gazt is ki kellett szedni. Majd mentek bele a palánták és a magok. Nem volt valami egyszerű dolog, jól megizzasztott és lefárasztott egyben. Mindig bővíteni kellett a hely hiány miatt. Szóval nem unatkoztam egy percig sem. Ez a nyár eléggé elviselhetetlen hőséget generált, melyben nem egyszer lettem rosszul. Elég kemény volt! Még egy ideig pedig el kell viselni, hiába lépünk lassan bele egy őszi hónapba...

Nyaralás! Én nem voltam sehol. Egész nyáron itthon voltam és a házon dolgoztam. Lomtalanítottam, takarítottam és renováltuk anyukámmal a házat. Pihenni nem igen pihentem. Mindig csináltam valamit és nem igen volt olyan napom, mikor lustálkodtam egész nap. Azt nem szoktam. Nyár végére volt, hogy kicsit kikapcsolódtam pár órára a gép előtt. De úgy sehova nem mentem. A gyerekek voltak kicsit nyaralni a mamával. A nagylányom pedig többször elment a barátaival ide-oda. Lényegében csak lustiztak itthon. Játszottak, ment a tv és pancsoltak többször a medencében. Sajna együtt már nem tudtunk kikapcsolódni egy kis nyaraláson. Továbbá minden megbeszélt találkozót is lefújtak vagy én fújtam le bizonyos okok miatt. Nekem nem megy a baráti találkozó. Mindenki elfoglalt és nincs ideje rám. Ez van! Nem erőltetem már. Megvagyok én egyedül is. Már megszoktam az évek alatt és nem próbálkozok tovább. Ha majd lesz idejük rám, akkor szívesen megyek. Ha lesz valaha ilyen.^^"

Nyugis nyár nem igen volt ez az idei. Hisz mindig, minden napom örök hangzavarban telnek. A gyerekek hangosak és sokat veszekednek egymással. Egyedül igen nehéz velük olykor és nem is hallgatnak rám csak mondják és mondják. Makacsok mind! Anyum tavaszig velem lesz, így a főzésben nagy segítséget nyújt. Sütni pedig én szoktam. Majdnem minden nap sütöttem valami fincsi süteményt. Szóval... nem mondhatom, hogy nyugis nyarat tudhatok magam mögött. Majd, mikor elkezdődik a suli, lesz nyugalmam pár órára. Alig várom! Hogy őszinte legyek. Sorra jönnek a szülkői értekezletek és a kirándulások. Az eseményekről nem tudom mi lesz (húsvét, mikulás, halloween, farsang), mert elvileg el akarják törölni őket. Remélem nem lesz így, mert a gyerekek szeretik őket...

Remélem mindenkinek nyugisabb nyara volt az enyémnél és volt ideje kikapcsolódni és feltöltődni. Nekem nem igazán sikerült, de majd biztos eljön az a nyár is, mikor lustálkodhatok és azokkal lehetek, kikkel jókat el tudok hülyülni és nevethetek pukkadásig. Ha nem jövőre, majd azután. Bízom benne. A rossz után jön a jó... Szokták mondani!

További jó pihenést kívánok mindenkinek! 

Kapcsolatok, barátok...

Hol is kezdjem? Megpróbálom az elején. Mióta édesanya vagyok, rengeteg ember távolodott el tőlem. Más utakon jártunk tovább, nem kerestek és én sem őket. Barátok jöttek-mentek. Volt, kikkel utána is beszélgettem, de azokból is elment egy-kettő... Felnőttünk. Dolgozni kezdtünk az iskola után. Miután a szakmánkat sikeresen elvégeztük. Sosem volt sok barátok. Pár. Fél tucatnál is kevesebb. Mindig volt egy, akivel jól el voltam. Az oviban nem volt. Magának való voltam és nem barátkoztam. Általános iskolában volt egy, de visszagondolva, igazán nem volt a legjobb barátnőm. Viszont sokat voltunk együtt. Fiús voltam, így a lányokkal nem is barátkoztam. Csak a fiúkkal. Majd jött a középiskola, ahol szintén egy igazán jó barátom volt. Sokkal jobb, mint az általánosban lévő. Őt mondhatom a legjobb barátomnak. Nem azonnal volt az. Egy kis idő eltelt, mire azon kaptuk magunkat, hogy csak úgy elkezdtünk beszélgetni. Mindig együtt lógtunk, ugyan azok voltak az érdeklődési köreink. Nem volt helybéli, kollégiumban lakott, míg a városban volt suli idő alatt. Viszont míg tudtunk, együtt voltunk. Annak idején nem is értettem márt szaladtam sokszor haza, mikor vele is beszélgethettem volna. Túl otthonülős voltam. Félénk, visszahúzódó is voltam. Nem szerettem sok ember között lenni. Rengetegszer összevesztünk, de viszonylag hamar kibékültünk. Tiszta marhaságokon kaptunk össze. Nem is tudom már miket... Míg a suliba jártunk, legjobb barátok maradtunk. Majd elköltöztem és minden megváltozott. Tartottuk a kapcsolatot, de akkor is sokszor összevesztünk. Majd, mikor bejött a covid, megszűnt a kapcsolat. Csak nemrég kerestem fel és újra beszélgetünk. Neki nincs gyereke, egyedülálló nő. Erősebb nálam. Sokkal erősebb nő, melyet becsülök benne. Mindig is erősebb volt nálam. Kiállt magáért és ahogy elnéztem, felnőtt nőként is igazán jól elvan. Sosem leszek olyan, mint ő...

A kapcsolat tartásban igazán gyenge vagyok. A környezetem megváltoztatott és már nem az a félénk, visszahúzódó lány voltam. Egy hangulat változós nő, akit bevallom nem szeretek. Olykor hirtelen felindulásból követek el dolgokat. Pedig nagyon nem kellene. Amit akkor érzek, akként cselekszem. Rengeteg mindent megbántam, de helyre aligha tudnám hozni. Ha igen, akkor sem lenne már ugyan olyan. Pár barátom van. Olyanok, kiket pár éve vagy még annál is több ideje ismerek. Mármint a sulis időn kívül...

A legrégebb óta lévő barátomat már vagy 14 éve biztos ismerem. Ő már kiismert ezidőn alatt és tudja kezelni a hangulatingadozásomat. Hihetetlen, de így van. Ezt észrevettem egy ideje. Pedig ő igencsak lobbanékony és ha felidegesítem, tudna harapni. Volt is nem egyszer, hogy nem esett jól, amiket írt, de ennek ellenére mi még mindig barátok vagyunk. Éreztem már többet iránta barátságnál, mert mindig ott volt mellettem a nehéz időkben. Ha testileg nem is, de lelkileg szinte mindig. Vicces, mert a 14 év alatt 2x találkoztunk. Szeretném ezt felnövelni, ha persze jut erre mindkettőnknek ideje. Ő dolgozik, míg én nem. Neki sok barátja van, mindig megy programokra is, szóval idővel csak megduplázzuk a számot vagy többre növeljük. Vagyis remélem... Miatta tudom, hogy igen is létezik fiú-lány barátság...

Fiú-lány barátság, mely örökké megmaradhat.

Párkapcsolatban nem vagyok túl szerencsés. Hosszú ideig voltam együtt az exemmel, ki a gyerekeim apja is egyben. Egy igen kemény kapcsolat melyben volt minden. Erre nem térek ki. Jó és rossz élmények egyaránt. Sok minden befolyásolta a kapcsolatunkat. Szülők, anyagiak, más személyek... Volt itt minden! Hosszú kapcsolat, mely végül véget ért... A szerelemben nem volt szerencsém és elvesztettem egy nagyon jó barátomat, ki több volt annál. Az én vagy az ő hibájából? Mindkettő, de már túl sokszor vettem az én nyakamba a felelősséget, így most kifejezetten az ő oldalára tolnám a mércét. A kapcsolat megtartásához kifejezetten fontos a beszéd! Telefonon vagy messengeren, de nagyon fontos. Főleg, ha az érzések kölcsönösek. Nem szabad semmibe venni a másik érzéseit és igenis illik megmagyarázni mit-mért csinál, hogy a másik ne értse félre. Köztünk ez elcsúszott és lehet sosem áll vissza. Itt is volt hideg-meleg, mely véget ért. Ha lesz is valaki más... Sokkal nehezebben fogok megnyílni és engedni, hogy birtokba vegye a szívem. Tanulságnak pedig azt tudtam leszűrni, hogy a szerelem csak fájdalommal jár! Ha valaki megtalálja azt, ki tiszteli és úgy bánik vele, ahogy azt megérdemli... Ha odaadóan viselkedik, figyel rá és elhalmozza szeretetével, az egy igazán szerencsés ember. Ne is engedje el! Valahol lehet van egy olyan személy, ki majd úgy fog szeretni, ahogy én szerettem őt. Arra biztos sokat kell várnom. Egyenlőre nem keresek senkit. Hazudnék, ha azt írnám, nem vágyok a szeretetre, a gondoskodásra és a figyelemre. Ölelésekre, csókokra és mindenre, mely egy párkapcsolatban van. Igen, hazudnék... Mert igen. Vágyom rám! Főleg, mikor azt látom a filmekben vagy a neten, hogy mennyi szép pár van. Elsírom magam és vágyakozó tekintettel nézek. Majd lesz valahogy... Nem erőltetem most a dolgokat. Elengedem! 

Egy fontos személy elvesztése, mely elszomorít.

Sajnos nincs senki, kivel el tudnék menni bárhova. Egyedül meg kicsit unalmas lenne. Koncertre menni vagy moziba, beülni egy kávéházba, sétálni a városban, elmenni eseményekre. Oké, a gyerekekkel megtehetném, de én most kifejezetten barátokra gondoltam. Mikor egymagam megyek el valakivel kikapcsolódni. Erre évek óta nincs esélyem. Mindegyik barátom messze lakik tőlem, még átugrani sem tudok a szomszédba. Pedig olykor nagyon jó lenne...

Tudom nem szabad, de azért irigyílem azokat, kik mindig el tudnak menni a barátaikkal valahova. Nevetnek együtt, iszogatnak vagy esznek egy jót. Annyi minden van a világban, amit együtt lehet csinálni. Rengeteg álmom van, miket is csinálnék. Sok-sok romantikus helyre menni meg miegymás. Hát... azok egyenlőre váratnak még magukra. Azért kicsit bízom benne, hogy lesz valakim, akivel megélhetek szebbnél-szebb romantikus pillanatot, amit még sosem tettem. 

Magányos farkasként a világban!