Év végi beszámoló! Viszlát 2024!

Eme évem telis tele volt szomorú dolgokkal. Csalódással, könnyekkel és ettől igen stresszes is volt. Pedig tavaly bíztam abban minden jobb lesz. Ez sosem így alakul. Évek óta várok arra, hogy az életem jó felé forduljon, de mindig csak kihívásokba ütköztem. Már kezdtem is feladni és teljesen negatívan látni a dolgokat. Lemondani arról, ami megérdemelne. Hisz nem vagyok én olyan rossz ember, hogy csak a rosszat kapjam. Sokszor feltettem magamnak a kérdést: "Mért pont velem történik ez?" 

Szerintem minden ember életében történnek jó és rossz dolgok. Sikerrel teliek vagy épp kudarcba fulladtak. Van, kinek minden normális és jó életet él. Sokkal több pozitív gondolatai vannak a jövővel kapcsolatban, mint negatív. Ehhez jó, ha van ki támaszt nyújt. Ki ott van és örömet okoz. Hisz, ha nem vagy egyedül és szeretve vagy, mindig jobb minden. Bátrabban mersz belevágni egy új dologba, egy új kihívásba és lelkesedésed nem illan el. Viszont, ha nincs ki támogasson, ha folyton csak a rossz történik meg veled.... Persze, hogy csak a negatív dolgokat látod meg. Valahogy én is így vagyok ezzel. Sokszor a túlgondolásom okozza a vesztem és veszítem el azokat, kiket szerettem. Azokat, kikkel jól éreztem magam és régóta mellettem voltak, még ha csak lélekben is. Rossz férfit szerettem volna magam mellé, kivel látszott esélytelen egy párkapcsolat. A rossz környezeti hatások igencsak kihatottak rám, így szinte elüldöztem mindenkit. Olyat is, kit nem kellett volna. Bánom és bárcsak visszamehetnék az időbe. Másképp cselekednék, másképp döntenék és állnék hozzá az adott szituációhoz. Dehát nem lehet!

Most, hogy magam mögött tudhatom ezt az évet... Szeretnék javítani magamon, máshogy hozzá állni a dolgokhoz. Nem akarok stresszelni, megijedni és túlagyalni a dolgokat. Pozitívan szeretnék hozzá állni a dolgokhoz. Új embereket megismerni, találkozni velük. Ismerkedni majd a közeljövőben. Változtatni mindennel szemben a hozzáállásomat és bátrabban elmenni szórakozni, kikapcsolódni. Első sorban magamra szeretnék időt fordítani. Elmenni oda, ahova már évek óta szeretnék. Mivel az egészségem kicsit leromlott. Nem szeretnék folyton fittyet hányni rá. Hisz van 4 gyerekem! Miattuk élnem kell és kitartani! Felnevelni őket és tisztességes embert faragni belőlük. Támaszt nyújtani, segíteni őket! Ők azok, kik miatt érdemes élni és nem szabad feladnom. Törekednem kell arra, hogy jó közérzetet biztosítsak magamnak és nekik is. Ezen leszek az új évben!

Az egészségi állapotom kivizsgálása mellett, szeretnék ismét munkába állni. Nem akarok senkitől sem függeni. Talpraesett szeretnék lenni, ki amit szeretne, megveszi és megvalósítsa! Rengeteg álmom van és tervem a jövőre nézve. Ehhez főként az anyagiak, melyek fontosak. Hisz minden a pénz. Mindenhol drágaság van és muszáj dolgozni, ha túl akarod élni. Ha meg akarsz élni. A munka most szintén elsődleges szempont nálam. Bízom benne januárban már sikerül belerázódnom a munka világába és javul az anyagi helyzetünk. Pozitív vagyok és nem is szeretnék belőle lejjebb adni. :)

Fogadalmat nem teszek. Az ideit sem tudtam betartani. Így feleslegesnek tartom. Szerintem pont elég fogadalomnak az, amit fentebb írtam. Igyekezni fogok és kitartani, míg élek és míg a gyerekeimnek szüksége van rám. Anyukámmal, ki a támaszom sikerülnie kell. Ő önt belém önbizalmat és akaraterőt a folytatáshoz. Nyugtat és bíztat, hogy a rossz után csak a jó jöhet. Minden rendbe fog jönni. Bízom én is benne. Bízom a jobb és szebb jövőben. Kitartást kívánok mindazoknak, kik hasonló cipőben járnak, mint én! Menni fog! Pozitív gondolatom!

Mindenkinek Sikerekben, élményekben és szeretetben gazdag,

 Boldog Új Évet Kívánok! 😊🎉🍾🤗

Sorozat ajánló: Az érintésen túl

Egy nem rég megnézett Koreai Dráma sorozatról írnám a következő bejegyzésemet. Nekem kifejezetten nagyon tetszett. Imádtam! Lassan indult be a sztori, de ahogy teltek a részek, úgy lett egyre izgalmasabbá és komolyabbá is. A zenék nagyon tetszettek és a szereplők is szerethetőek, viccesek voltak. 

Történetről: Egyik főszereplőnk, Bong Ye-bun. Egy kisvárosban él, Mujin-ban. Édesanyja öngyilkosságot követően elhunyt és ő keményen dolgozva, átvette az állatkórházat. Csendes, hétköznapi életet élt. A kórházba kevesen járnak be. Egyik nap házhoz kellett kimennie. Egy tehénhez, ki állapotos volt és baj adódott vele. Megvizsgálta, míg nem hirtelen egy meteor zápor csapódott be a helyszínre, melyet már korábban is beharangoztak. Másnap az ágyában ébredt fel, nem értve hogyan is végződött a tegnap este. Hamar rájött, hogy különleges képességet szerzett aznap, mikor becsapódott a csillag. Mikor megérinti egy állat fenekét, látja annak emlékeit. Ezen képességével pedig az állatkorház csak úgy virágzik...

Mindeközben egy új nyomozó érkezik a városba, kit átrendeltek Mujinba, mert egy doroggal kapcsolatos ügyet igencsak elbaltázott. Neve Moon Jang-yeol. Egy igen forrófejű, de annál keményebb nyomozó. Ki nem fél bevetni testi erejét sem. Míg meg nem old egy kemény ügyet, addig itt is kell maradnia eme kisvárosban ahol gyakorlatilag semmi sem történik és mindenki nagyon kedves. Hamar összetalálkozik Bonggal, kivel igen érdekes viszonya alakul ki. Mivel Bong a feneket megfogva tudja használni az erejét, így igen sokszor találja Moon nyomozó perverznek tűnő szituációkban. Annak is hívja sokáig, "perverz". Bong elmondja Moonnak, hogy milyen ereje is van, melyet pszichomertiának hív. Persze őrültnek hiszi és nem is akarja neki elhinni mindezt. Mikor végül összeállnak, ők ketten eléggé viccesek és kis bolondos párost alkotnak...

Bong egy régi ismerősei emléke miatt olyat lát, mely felett nem hunyhat szemet. Moon nyomozó segítségét kéri, ki ellenzi és nem figyel rá. Majd, mikor az ügyet sikeresen felgöngyölítik, rájön, hogy Bong igen is igazat mondott és onnantól kezdve a segítségét is kéri. Kissé túl is hajtja, így Bong ereje alább hagy. Egy kis ápolással viszont újra akcióra kész! Különféle ügyeket oldalnak meg, melyek vicces szituációkat eredményeznek. A többi nyomozó és az ismerősök mind-mind segítenek egyes szituációkban. Nem is történik nagy dolog, míg nem a Bong által megmentett stremer lány holtteste elő nem kerül. Illetve több ember is életét veszti, így egy sorozat gyilkosra gyanakodnak. Persze a rendőrkapitány hallani sem akar arról, hogy mi is lehet a háttérben, mert nem szeretné ha a városnak rossz híre kelne. Az események történései alatt több gyanúsított is felmerül, míg a végén olyan személyre esik a választás, kiről nem is gondoltuk volna. Végig rossz nyomon haladtak, mely miatt a bizonytalanság is eluralkodik a két főszereplőnk között és mások között is. Tragédiák sorai rázzák meg a kisváros nyugalmát, de a tettes mindig kikerül a kezeik alól. Minden akkor lesz zavaros, mikor a fő gyanúsított is életét veszti. A történetben különboző múltbeli történések is magyarázatot kapnak. Köztük Bong anyjának halála is... 

Két főszereplőnk: Moon nyomozó és Bong doki

Sok mindent nem szeretnék elárulni, csak nyomokban. Hihetetlenül tetszett, nagyon jó sorozat. Mindössze 16 részes. A Netflixen elérhető. A szereplők nagyon viccesek, nem csak a főszereplők. Maga az egész történet nagyon jó! Bátran ajánlom mindenkinek, ki szereti a nyomozós és egyben vicces, bohókás történeteket és sorozatokat. A részek mindig hozták magukkal az izgalmakat. A kérdések, hogy ki is a gyilkos és mi is volt az inditéka. Majd a végén kiderül ki is volt mindenért a fefelős! Elképesztő és váratlan fordulat. Majd a befejezés... Én kifejezetten imádtam! A zenéket is! Bong bohókás illetve Moon vérmes személyisége együtt nagyon jó párost alkottak!

Zenék

Mindig kell egy kis mosolyszünet!

Hosszú kihagyás, kedvetlenség, szomorúság vagy bármi más, mely rossz közérzetet öltött rám. Eme évben sokszor előfordult az, hogy nem volt kedvem, energiám sem arra, hogy bármit is alkossak. Hisz számomra a blog is egy "alkotás" szavak, mondatok formálása majd azoknak megosztása eme oldalon. Mit írhat az, ki folyton szomorú és néha adatik meg az, hogy mosolyogjon. Hogy igazán, szívből mosolyogjon? Mert sajna nekem nem igen jutott eme évben boldogság vagy öröm. Mindig volt valami vagy valaki, ki a padlóra csapott és elvette az életkedvemet. Barátokat vesztettem el, ismerősök töröltek és tűntek el az életemből. Megismerkedtem ugyan pár új személlyel, kikkel jó beszélgetni. Van is egy, ki napi szinten ír és mindig megkérdezi hogy vagyok, mit csinálok. Értékelem és nagyon kedvesnek tartom. Aligha adak olyan személy kinek én magam fontos lennék a gyerekeim és az anyukám számára. Már nincs egy ilyen ember sem rajtuk kívül. Nem érek én sem olyat, melytől egy adott személy különleges lenne. Túl sokszor csalódtam és bántottak már meg. Nem mondom, hogy én magam olyan jó ember lennék, mert nem. Ez egyáltalán nincs így. Rengeteget változtam és ez nem épp pozitív irányt vett. Inkább eltoltam azt, kit inkább magam mellett akartam tudni. Az magánéleti gondjaim egyszerűen bekebeleztek és már nem tudtam tűrtőztetni magam. Vágytam valakire, ki elhiteti velem, fontos vagyok és értékes, de mindez csupa ábránd volt. Túlságosan akartam és hibát-hibára halmoztam, majd lassan elnyelt a sötétség. A kétségek, a túlagyalások és a remény elvesztése... mind-mind negatívumok voltak az életemben és már nem is akarok reménykedni. Bízni abban, hogy mindezt magam mögött hagyhatom és egyszer majd jobb lesz. Mért lenne? Nem érdemlem meg egy cseppet sem! A büntetésem eme hibák miatt, a magány. Mellém nem jár új társ, nem lesz ki fényt hoz az életembe. Csak én és a gyerekeim. Kik apránként kirepülnek majd az otthonunkból. 1,5 év múlva a nagyobbik lányom, majd utána nem sokkal követi a nagyobbik fiam. Majd a következő és 7-8 év múlva egyedül maradok. Ha ennek így kell lennie, nincs mit tennem. Nem szeretnék ismerkedni, randizni vagy megkeresni azt, ki ugyan úgy fog szeretni, ahogy én szerettem őt. Nem! Ezt már idén elhatároztam, hogy nem fogok a magánéletem ezen részével foglalkozni. Vezekelnem kell mindenért! A lehetőségek elhalasztásáért, az elhamarkodott szavak leírásáért és a tetteimért, melyekre olykor képtelen voltam határozottan fellépni! Minden bűnöm utol ért és nem is akarok előle elszökni, kibúvást találni. Mert nincs mért. Ha a sorsom ez, akkor el kell fogadnom. Nem mindig mi irányítjuk a sorsunkat. Kivel mindig összehoz, egy napon már nem fog. Hisz az érzéseink megváltoznak és ha nincsenek táplálva, előbb vagy utóbb elhalványulva szertefoszlanak. Ha így kell lennie, nincs mért harcolni. Nincs miért küzdeni a másikért és azért, hogy elfogadjon. Küzdeni a szeretetéért és a figyelméért. Ha már egyszer azt tapasztaltad kevés vagy neki, vége! Nincs tovább! Tudni kell feladni, lemondani róla. Hisz, ha a sors valóban úgy akarja és nem lesz akadály kettőtök között, akkor összehoz benneteket a legváratlanabb helyzetben... Gondolhatok erre? Vajon igaz lehet? Nem tudom...

November 25.én volt két éve, hogy elkezdtem írni ezt a bologot. Más-más témával íródtak bejegyzései. Az elején ment, de utána egyre jobban elkallódtam. Nem foglalkoztam vele, pedig rengeteg mindent ki tudtam volna magamból írni. Egy kis szünet után, ismét folytatni fogom. Mert voltaképp szeretem a blogom. Nem számít, hogy nem ír senki. Ha naponta legalább 2 vagy 3 ember elolvassa a kis szösszeneteimet, a gondolatmeneteimet... Már megérte leírni. Hisz nem teszek azért, hogy népszerűsítsem az oldalam. Csak vagyok és írok. Ehhez nem is szeretnék többet hozzá adni. Míg van időm, könnyebben vagyok, de eljön az a nap, mikor már magamra sem fog jutni időm. Mikor én is pénzkeresővé válok. Már bele is léptem abba a pontba, mikor nem csak a háztartással szeretnék foglalkozni. Hisz eme világban, már nekem is többet kell az asztalra leraknom. Egyedülálló anyaként nem akarok mástól függeni. Két lábon akarok állni és megvenni, amit eddig nem tudtam vagy elmenni oda, ahova nem tudtam. Egy nap el akarok érni oda, mikor egy keveset is, de félre tudok majd tenni egy nagyobb dolog megvételére vagy megvalósítására. Csak igyekeznem kell és odatenni magam. Akarni azt, amit elterveztem és nem meghátrálni. Igyekszem pozitív lenni, de nagyon nehéz. Mint magammal, mint a környezetemmel szemben. Hisz rengeteg olyan inger ért, ami elvette még a létezésem értelmét is. Mely csak azt éreztette, hogy felesleges vagyok és semmitérő... Igen, gondoltam már erre. Nem is egyszer. Szomorú, de így van. A jövőben változtatni akarok és, ha sikerül már jobban fogom magam érezni. Legalábbis ebben hiszek.