2025. november 30., vasárnap

Egyszer minden véget ér vagy épp elkezdődik!

Az ősz a lassú lecsendesedés évszaka: a levegő friss és hűvösebb, a reggelek ködösek, a délutánokat pedig aranyló napfény simítja végig. A fák lombjai vörösbe, narancsba és aranyba öltöznek, a parkokban ropog a lehullott levél minden lépés alatt. Ez az időszak a kirándulások és gesztenyegyűjtések ideje, a hangulatos sétáké a tóparton vagy egy erdei ösvényen, ahol a természet utolsó színeit ünnepli.Az esték a bekuckózásról szólnak: puha pléd, gyertyaláng, meleg tea vagy forró csoki, míg odakint csendesen kopog az eső. Romantikus programnak tökéletes egy összebújós filmest – például egy könnyed romantikus vagy őszi hangulatú film –, esetleg egy közös sütögetés: fahéjas alma, sütőtökös krémleves, forralt bor, frissen sült gesztenye vagy egy illatos fahéjas-szilvás pite.Az ősz egyszerre lassít le és tölt fel – meghittséggel, finom illatokkal és olyan pillanatokkal, amelyek még szebbé teszik a mindennapokat...

Ősszel nem csak az elmúlás következhet be, hanem egy új dolog kezdete is. Egy új élmény, egy új dolog vagy épp egy új személy megismerése. Számomra az ősz egy igen szép évszakká lett, de nem maga a színekben pompázó külseje miatt. Magát az évszakot nem is igazán szeretem. Főleg, mert folyton esik az eső, melytől sokszor fáj a fejem. Egyre kopárabb a táj és az igazán lehanguló tud lenni, továbbá álmosabban érzem magam. Kevésbé aktívnak. Viszont idén eme időszakban többet jártam el itthonról, mint előtte. Remélem ez így lesz nagyon sokáig. Hisz, ha van kivel elmenned és új dolgokat felfedezned, megtenned és megismerned annál jobb nincs is. Nekem igazán különleges az idei ősz. Olykor nem bánom, hogy új dolgokba kezdek bele, próbálkozok a kudarcok után, hisz ki tudja mi történik, ha nem adod fel és tovább próbálkozol... 💓

Eme kis mesével búcsúztatom az őszt:

" Egy hűvös őszi reggelen a sündisznócska óvatosan bújt ki az avar alól. A nap sugarai megcsillantak egy fényes vadgesztenyén, amit a közeli ösvényen talált.
– Milyen szép, mintha kis napocska volna! – morfondírozott, és gurítani kezdte hazafelé.
A közeli ágon ekkor megszólalt egy vidám kanárimadár, aki kíváncsian figyelte.
– Hé, sündisznócska! Mit csinálsz azzal a gesztenyével? – csivitelte.
– Dísznek viszem az odúmba – felelte büszkén a sündisznócska. – Minden télre kell egy kis napfény!
A kanárimadár elmosolyodott, és vidám dallal kísérte tovább útján a sündisznócskát. Az erdő pedig mintha még egy kicsit melegebbé vált volna tőlük. "