Nyár, nyaralás, nyugis időszak vége!

 Eltelt ez a nyár is! Még pár nap és vége a nyári szünetnek. Hétfőtől kezdődik egy új tanév. Ismét iskola padba kényszerülnek a diákok. Már nincs sokáig fenlét vagy reggel hosszan alvás. Kelni kell korán és menni, hogy beérjenek időben az iskolába mielőtt a 2. csengő is megszólal. Vinni kell az iskolatáskát a sok-sok tankönyvvel. Jönnek újra a dolgozatok és tanulni kell, hogy jó jegyeket szerezzenek... Igen, ez a nap is elérkezett, mikor véget ér a pihenés, a nyaralás és a nyugalom. Volt elég idő élményeket gyűjteni, kipihenni a fáradalmakat és feltöltődni a szünet idejében...

Nyár! Gyorsan elszaladt ez a 3 hónap. Iszonyatosan meleg volt. Izzasztóan nagy forróság lepte be a mindennapokat! A kert alig bírta ki. Az elején még szinte virult, gyönyörűen burjánzott, majd ahogy az állandó forróság tombolni kezdett, már kevésbé. Eső pedig csak ritkán esett. Sajna. :/ Jól lebarnultunk. Én főleg a kinti munka miatt. A kert kialakítása félig rám hárult. Kimértük a helyét, majd kigazoltuk azaz lekapáltuk a tetején lévő gazt majd felástuk és a még benne maradt gazt is ki kellett szedni. Majd mentek bele a palánták és a magok. Nem volt valami egyszerű dolog, jól megizzasztott és lefárasztott egyben. Mindig bővíteni kellett a hely hiány miatt. Szóval nem unatkoztam egy percig sem. Ez a nyár eléggé elviselhetetlen hőséget generált, melyben nem egyszer lettem rosszul. Elég kemény volt! Még egy ideig pedig el kell viselni, hiába lépünk lassan bele egy őszi hónapba...

Nyaralás! Én nem voltam sehol. Egész nyáron itthon voltam és a házon dolgoztam. Lomtalanítottam, takarítottam és renováltuk anyukámmal a házat. Pihenni nem igen pihentem. Mindig csináltam valamit és nem igen volt olyan napom, mikor lustálkodtam egész nap. Azt nem szoktam. Nyár végére volt, hogy kicsit kikapcsolódtam pár órára a gép előtt. De úgy sehova nem mentem. A gyerekek voltak kicsit nyaralni a mamával. A nagylányom pedig többször elment a barátaival ide-oda. Lényegében csak lustiztak itthon. Játszottak, ment a tv és pancsoltak többször a medencében. Sajna együtt már nem tudtunk kikapcsolódni egy kis nyaraláson. Továbbá minden megbeszélt találkozót is lefújtak vagy én fújtam le bizonyos okok miatt. Nekem nem megy a baráti találkozó. Mindenki elfoglalt és nincs ideje rám. Ez van! Nem erőltetem már. Megvagyok én egyedül is. Már megszoktam az évek alatt és nem próbálkozok tovább. Ha majd lesz idejük rám, akkor szívesen megyek. Ha lesz valaha ilyen.^^"

Nyugis nyár nem igen volt ez az idei. Hisz mindig, minden napom örök hangzavarban telnek. A gyerekek hangosak és sokat veszekednek egymással. Egyedül igen nehéz velük olykor és nem is hallgatnak rám csak mondják és mondják. Makacsok mind! Anyum tavaszig velem lesz, így a főzésben nagy segítséget nyújt. Sütni pedig én szoktam. Majdnem minden nap sütöttem valami fincsi süteményt. Szóval... nem mondhatom, hogy nyugis nyarat tudhatok magam mögött. Majd, mikor elkezdődik a suli, lesz nyugalmam pár órára. Alig várom! Hogy őszinte legyek. Sorra jönnek a szülkői értekezletek és a kirándulások. Az eseményekről nem tudom mi lesz (húsvét, mikulás, halloween, farsang), mert elvileg el akarják törölni őket. Remélem nem lesz így, mert a gyerekek szeretik őket...

Remélem mindenkinek nyugisabb nyara volt az enyémnél és volt ideje kikapcsolódni és feltöltődni. Nekem nem igazán sikerült, de majd biztos eljön az a nyár is, mikor lustálkodhatok és azokkal lehetek, kikkel jókat el tudok hülyülni és nevethetek pukkadásig. Ha nem jövőre, majd azután. Bízom benne. A rossz után jön a jó... Szokták mondani!

További jó pihenést kívánok mindenkinek! 

Kapcsolatok, barátok...

Hol is kezdjem? Megpróbálom az elején. Mióta édesanya vagyok, rengeteg ember távolodott el tőlem. Más utakon jártunk tovább, nem kerestek és én sem őket. Barátok jöttek-mentek. Volt, kikkel utána is beszélgettem, de azokból is elment egy-kettő... Felnőttünk. Dolgozni kezdtünk az iskola után. Miután a szakmánkat sikeresen elvégeztük. Sosem volt sok barátok. Pár. Fél tucatnál is kevesebb. Mindig volt egy, akivel jól el voltam. Az oviban nem volt. Magának való voltam és nem barátkoztam. Általános iskolában volt egy, de visszagondolva, igazán nem volt a legjobb barátnőm. Viszont sokat voltunk együtt. Fiús voltam, így a lányokkal nem is barátkoztam. Csak a fiúkkal. Majd jött a középiskola, ahol szintén egy igazán jó barátom volt. Sokkal jobb, mint az általánosban lévő. Őt mondhatom a legjobb barátomnak. Nem azonnal volt az. Egy kis idő eltelt, mire azon kaptuk magunkat, hogy csak úgy elkezdtünk beszélgetni. Mindig együtt lógtunk, ugyan azok voltak az érdeklődési köreink. Nem volt helybéli, kollégiumban lakott, míg a városban volt suli idő alatt. Viszont míg tudtunk, együtt voltunk. Annak idején nem is értettem márt szaladtam sokszor haza, mikor vele is beszélgethettem volna. Túl otthonülős voltam. Félénk, visszahúzódó is voltam. Nem szerettem sok ember között lenni. Rengetegszer összevesztünk, de viszonylag hamar kibékültünk. Tiszta marhaságokon kaptunk össze. Nem is tudom már miket... Míg a suliba jártunk, legjobb barátok maradtunk. Majd elköltöztem és minden megváltozott. Tartottuk a kapcsolatot, de akkor is sokszor összevesztünk. Majd, mikor bejött a covid, megszűnt a kapcsolat. Csak nemrég kerestem fel és újra beszélgetünk. Neki nincs gyereke, egyedülálló nő. Erősebb nálam. Sokkal erősebb nő, melyet becsülök benne. Mindig is erősebb volt nálam. Kiállt magáért és ahogy elnéztem, felnőtt nőként is igazán jól elvan. Sosem leszek olyan, mint ő...

A kapcsolat tartásban igazán gyenge vagyok. A környezetem megváltoztatott és már nem az a félénk, visszahúzódó lány voltam. Egy hangulat változós nő, akit bevallom nem szeretek. Olykor hirtelen felindulásból követek el dolgokat. Pedig nagyon nem kellene. Amit akkor érzek, akként cselekszem. Rengeteg mindent megbántam, de helyre aligha tudnám hozni. Ha igen, akkor sem lenne már ugyan olyan. Pár barátom van. Olyanok, kiket pár éve vagy még annál is több ideje ismerek. Mármint a sulis időn kívül...

A legrégebb óta lévő barátomat már vagy 14 éve biztos ismerem. Ő már kiismert ezidőn alatt és tudja kezelni a hangulatingadozásomat. Hihetetlen, de így van. Ezt észrevettem egy ideje. Pedig ő igencsak lobbanékony és ha felidegesítem, tudna harapni. Volt is nem egyszer, hogy nem esett jól, amiket írt, de ennek ellenére mi még mindig barátok vagyunk. Éreztem már többet iránta barátságnál, mert mindig ott volt mellettem a nehéz időkben. Ha testileg nem is, de lelkileg szinte mindig. Vicces, mert a 14 év alatt 2x találkoztunk. Szeretném ezt felnövelni, ha persze jut erre mindkettőnknek ideje. Ő dolgozik, míg én nem. Neki sok barátja van, mindig megy programokra is, szóval idővel csak megduplázzuk a számot vagy többre növeljük. Vagyis remélem... Miatta tudom, hogy igen is létezik fiú-lány barátság...

Fiú-lány barátság, mely örökké megmaradhat.

Párkapcsolatban nem vagyok túl szerencsés. Hosszú ideig voltam együtt az exemmel, ki a gyerekeim apja is egyben. Egy igen kemény kapcsolat melyben volt minden. Erre nem térek ki. Jó és rossz élmények egyaránt. Sok minden befolyásolta a kapcsolatunkat. Szülők, anyagiak, más személyek... Volt itt minden! Hosszú kapcsolat, mely végül véget ért... A szerelemben nem volt szerencsém és elvesztettem egy nagyon jó barátomat, ki több volt annál. Az én vagy az ő hibájából? Mindkettő, de már túl sokszor vettem az én nyakamba a felelősséget, így most kifejezetten az ő oldalára tolnám a mércét. A kapcsolat megtartásához kifejezetten fontos a beszéd! Telefonon vagy messengeren, de nagyon fontos. Főleg, ha az érzések kölcsönösek. Nem szabad semmibe venni a másik érzéseit és igenis illik megmagyarázni mit-mért csinál, hogy a másik ne értse félre. Köztünk ez elcsúszott és lehet sosem áll vissza. Itt is volt hideg-meleg, mely véget ért. Ha lesz is valaki más... Sokkal nehezebben fogok megnyílni és engedni, hogy birtokba vegye a szívem. Tanulságnak pedig azt tudtam leszűrni, hogy a szerelem csak fájdalommal jár! Ha valaki megtalálja azt, ki tiszteli és úgy bánik vele, ahogy azt megérdemli... Ha odaadóan viselkedik, figyel rá és elhalmozza szeretetével, az egy igazán szerencsés ember. Ne is engedje el! Valahol lehet van egy olyan személy, ki majd úgy fog szeretni, ahogy én szerettem őt. Arra biztos sokat kell várnom. Egyenlőre nem keresek senkit. Hazudnék, ha azt írnám, nem vágyok a szeretetre, a gondoskodásra és a figyelemre. Ölelésekre, csókokra és mindenre, mely egy párkapcsolatban van. Igen, hazudnék... Mert igen. Vágyom rám! Főleg, mikor azt látom a filmekben vagy a neten, hogy mennyi szép pár van. Elsírom magam és vágyakozó tekintettel nézek. Majd lesz valahogy... Nem erőltetem most a dolgokat. Elengedem! 

Egy fontos személy elvesztése, mely elszomorít.

Sajnos nincs senki, kivel el tudnék menni bárhova. Egyedül meg kicsit unalmas lenne. Koncertre menni vagy moziba, beülni egy kávéházba, sétálni a városban, elmenni eseményekre. Oké, a gyerekekkel megtehetném, de én most kifejezetten barátokra gondoltam. Mikor egymagam megyek el valakivel kikapcsolódni. Erre évek óta nincs esélyem. Mindegyik barátom messze lakik tőlem, még átugrani sem tudok a szomszédba. Pedig olykor nagyon jó lenne...

Tudom nem szabad, de azért irigyílem azokat, kik mindig el tudnak menni a barátaikkal valahova. Nevetnek együtt, iszogatnak vagy esznek egy jót. Annyi minden van a világban, amit együtt lehet csinálni. Rengeteg álmom van, miket is csinálnék. Sok-sok romantikus helyre menni meg miegymás. Hát... azok egyenlőre váratnak még magukra. Azért kicsit bízom benne, hogy lesz valakim, akivel megélhetek szebbnél-szebb romantikus pillanatot, amit még sosem tettem. 

Magányos farkasként a világban!

Életem a faluban, avagy milyen is itt élni?

Gondolkodtam rajta mit írhatnék. Persze van rengeteg ötletem. Mindig tudom mit írjak, azaz a legtöbb esetben. Ám, sokszor nincs kedvem írni. Sok minden történt velem, rengeteg érzelem végigfutott már bennem, mely csak csökkentették az írás iránti vágyamat. Pedig régen nagyon sokat írtam a füzetembe...

Úgy gondolom ideje megosztanom milyen is falun élni. Egy csendes helyen, nyugodt környezetben, távol a várostól. Milyen előnyei és hátrányai is vannak eme életnek. Hisz attól, hogy itt élek, nem lett könnyebb semmi. Hisz azzal, ha valaki kiköltözik falura, nem lesz semmi sem egyszerűbb. Mindennek meg van a maga jó és rossz oldala...

Falu

Én városban születtem. A város szélén éltünk anyukámmal és a kis öcsémmel. Nyugodt, csendes életünk volt. Majd, mikor felnőttem és elvégeztem a szakmámat, felköltöztem a fővárosba. Ott éltem 8 évet, mialatt már anyuka lettem. Panelban nem volt éppen jó gyerekeket nevelni. Egyet még talán, de négyet már kevésbé. S mikor adódott a helyzet, vettünk vidéken egy házat. Nem a legjobbat, mert mint kiderült nagyon is átvertek bennünket. De ezen már rég túl vagyunk. Viszont csalódtunk azokban, kik által ezt a házat megvettük. Az eladóban illetve az ingatlanközvetítőben, kik csak a jót mondogatva adták el nekünk az akkor még olcsón megvételre kínált családi házat. Na, de ezt tegyük félre... Hogy mért pont falura költöztünk? Mert szerettük volna, hogy a gyerekeink udvarral ellátott házban nőjenek fel és egy csendes, nyugodt környezetben. Távol a város zajától. Akkoriban, azaz lassan 7 éve nagyon nehezen tudtunk házat találni, mely belefért a keretbe. Hitelt meg nem szándékoztunk felvenni. Keresgéltünk és igyekeztünk egy olyan házat helyet találni, melyben van óvoda és iskola is. Így találtunk rá a házunkra. Nem rossz itt az élet. A szomszédainkkal jóban vagyunk. Sokan ismernek bennünket. Kedvesek az emberek és igen segítőkészek. Viszont mivel nincs autónk, így rendeléssel tudunk nagy bevásárlást intézni. Illetve megkérni valakit, hogy segítsen, de annak ára van. Olyan, hogy baráti ár, itt nem igen van. Persze érthető, hisz igen nagy már a drágaság...

Tyúkok

Hogy mi a jó abban, hogy falun lakunk? Mint említettem, nagyon csendes és nyugodt. Az állatok hangjait illetve időközönként a munkagépek hangjait halljuk. Fűnyírás zaja, kutya ugatás, tyúkok kotkodálása, kacsák és libák hangoskodása, tehenek bőgése, lovak nyerítése és birkák bégetése, mely messziről is ide hallatszik. Viszont ezzel simán együtt lehet élni. Ezek alap zajok egy faluban. Van egy hatalmas udvarunk, melyet 3.éve használunk igazán ki. Van egy hatalmas kertünk. Az udvar egy részében alakítottuk ki. Külön a gyerekek játszóterületétől és a kutya részétől. A kertben sok mindent megtermelünk magunknak, így azokat nem kell megvásárolni a boltban. Idén lettek kacsáink illetve tyúkjaink is. A csirke, kacsa hús lesz, míg neveljük őket. Illetve tojás. Napi szinten 6db tojást biztos tojnak a tyúkok. Van, hogy egy tartónyit is. Az udvaron bőven elfér egy nagy medence, az állatok ki-be tudnak mászkálni. Van hol játszania a gyerekeknek. Nem kell a panelban lenniük és levinni őket a játszótérre. Itt a faluban is van játszótér, de messze van tőlünk. Néha azért le szoktunk menni vagy ha megyünk a vonat állomásra és van idő, betérünk oda egy kis játszásra... Kint az udvaron is ki tudok teregetni. Kitenni a szőnyegeket szellőztetni. Lehet virágoskertem, mert van hova csinálni. Van medencénk...

Teregetés a szabadban

Hogy mi a rossz abban, hogy falun élünk? Hát igen. Vannak igen rossz dolgok is. Mint említettem, nincs autónk. Nem jut rá, félre pedig egyenlőre nem tudunk tenni pénzt. Szerencsére van olyan nagykereskedés, mely kiszállít ide. Postán is lehet kérni dolgokat. Egyedül hűtős dolgokat nem tudsz beszerezni. Azt magadnak kell megvásárolnod. Van több város is a közelben, ahova el szoktunk menni vonattal bevásárolni. Főként Lidl és kínai van közel. A faluban csak Reál van, ami igen drága. Vannak üzletek, de nagy bolt az nincsen. Pedig pl. egy Tesco nagyon jól jönne. Majd kiderül lesz-e változás most, hogy a polgármester cserélődik (nem nagyon hisszük)... Pékség, dohánybolt, zöldséges, panzió, fagyizó és piac, ahol vásárolni lehet. Na meg termelőktől is, kik időszakosan árulják terményeiket (zöldségek, gyümölcsök, ruhák, eszközök, szőnyegek, méz..stb.) A szomszédok kedvesek. Mármint a mieinkkel nincs semmi baj. Viszont vannak igen pletykásak is. Az egyik pont az. Hát... igen. Rólam is ment nem egy pletyka, de persze nem foglalkozok vele. A falusiak már csak ilyenek... Nincs semmi helyben, mely szórakozást garantálná. Nincs mozi, játszóház, állatkert, vidámpark vagy épp gyorséttermek. Van háziorvos ugyan, védőnő és fogorvos... de nőgyógyász, szemészet vagy bármi másmilyen orvos nincsen. Ha nagyobb problémád van egy infuenzánál, akkor az illetékes városba kell utaznod. A főváros kicsit messze van (74km), de mióta van ez a 24 órás jegy, azóta kicsivel olcsóbb az utazás. A gyerekekkel pedig ingyen utazok. Van helyi vonat állomás, de busz az nincsen. Az illetékes kórházba pedig csak átszállással tudsz eljutni. Ezzel volt is problémánk, de megoldottuk. Messze lakok a barátaimtól vagy attól, kivel nagyon szeretnék találkozni. Nagyon nincs munkalehetőség. Esetleg a szociális gondozóba, (igen az bezzeg van) de oda nem igen jelentkezik senki takarítónak vagy gondozónak... Érthető.^^" Önkormányzat van, de kormányablak nincs. Viszont szokott időközönként jönni egy Kormányablakos kocsi, hogy a személyit és a diákit helyben is el tudjuk intézni. Továbbá a jogosítványt is meg lehet hosszabbítani. Meg ki tudja miket. Amit a korányablakban lehet intézni... Sok az egér és a patkány (nálunk az nincs). Szerencse, hogy vannak macskáink. A szomszédoknál az állatok miatt vannak patkányok. Szerencsére a közvetlen közelünkben nem lakik senki, kinek nagyobb háziállata van egy tyúknál, így azok nem jönnek át hozzánk. Sokszor kell füvet nyírni. Nagyon sok a darázs, melyek idegesítenek. Illetve, melyet kiemelnék rossznak. Ha nincs ivartalanítva a nőstény macskád, akkor évente 2 alommal lesz gazdagabb a házad.^^" Persze ez megelőzhető, ha van rá kereted. Ja és a kullancs! Kullancs szezonkor rengeteget szoktunk kiszedni a bak macskáinkból és a nőstényekben is akad...

Csend és nyugalom

Jó is itt lakni, meg rossz is. A házunkat nem szeretem, mióta megtudtuk átvertek bennünket. A nővéremen kívül senkinek sem tetszett, hogy ezt vettük meg. Ez rosszul is esett. Szóval...igen. Nem szeretem ezt a házat. Viszont tetszik, hogy nyugi van. Az állatok miatt nem szoktam sokáig aludni. Korán kelek, hogy meg tudjam őket etetni. A kutyát, a macskákat és a szárnyasokat. Friss zöldet szoktam a kacsáknak szedni. Imádják! A kiscicákat öröm nézni, ahogy az udvaron játszadoznak. A kutya szereti őket. Néha játszik is velük. Édesek... A faluba sok család leköltözött már a városból, mióta itt élünk. De voltak, kik elég hamar el is költöztek. Nem mindenkinek jön be a falusi élet. Kinek több gyereke van, érdemes ide költözni. Ha nyugalmat, nagy udvart és jó szomszédokat szeretne. Falu válogatja azokat is. 😄

Gyerekkel élni falun