2024. február 29., csütörtök

Migrén, mely megnehezíti a mindennapjaim!

Változékony idő. Szeles napok, itt-ott napsütés, eső. A tavasz egy igen változó időjárást képviselő évszak. Az elején nincs fix hőmérséklet, ingadozó és olykor igen becsapós...

A február vége, március eleje, mely ilyen kis változékony. Már nem azt éljük, mint 20 évvel ezelőtt. Tavasz közeledtével az emberek nekivetkőznek, ahogy napsütés szeli át a tájat. Jön a vékonyabb kabát és ruházat, mikor még nem stabil az időjárás. Ilyenkor lehet legjobban megbetegedni...

Eme időszak eléggé megvisel. Az évszakok váltakozása. Hidegből melegbe való átlépés. Viharos szelek, esős napok és erős napsütés. Ezek mind kihatnak a testemre, pontosabban a fejemre. A migrén, mely erősebb a fejfájásnál, folyton akadályokad gördít elém. Nem hagyja, hogy szabadon csináljam, amit szeretnék, amit kell csinálnom. Úgymond lekorlátoz...

Még 2014-ben történt, mikor az érzékszerveim igencsak becsaptak. A látásom torzult, a hallásom csengett és a beszédem érthetetlenné lett. Korházba szállítottak. Terhes voltam, így még nagyobb veszély ért, de hál' isten a pocaklakó ebből semmit sem érzékelt. Infúziót kaptam. Megvizsgáltak. Főként a fejemet. Ekkor derült ki, hogy krónikus migrénem van. Saját felelősséggel haza engedtek. Az a pár óra korházi vizsgálat igen lefárasztott. Többet nem is szeretnék így járni...

A kórházban nem írtak fel nekem semmilyen gyógyszert. Semmi olyat, mely segít a fájdalmamon. Anno, mikor vény nélkül lehetett kiváltani, a Dolgit nevű gyógyszert szedtem. 800 mg-os, ami a legerősebb a tablettás gyógyszerek között. Már csak vényre kapható, de nekem a háziorvos sem írta fel. Pedig az nagy segítség volna számomra. Mert semmilyen másik gyógyszer nem jó a fájdalom csillapítására. Se a cataflam, se az algoflex, se az advil vagy a panadol. Nehány gyógyszer, amit kipróbáltam. Néha csillapítják ugyan a fájdalmat, de ahhoz 2-3 szemet be kell vennem és napokig tart. Ilyenkor nehezebb elvégeznem a házimunkát vagy odafigyelnem a gyerekekre. Ha pedig túlterhelem magam, átlépem a határaimat fel sem bírok állni. A fejemet mintha valaki szét akarná zúzni, hányinger kerülget és szédülök. Nem egyszer történt, így igyekszem erre odafigyelni. Ráadásul nekem főként akkor hat egy gyógyszer, ha alszok rá egyet. Máskülönben olyan, mint a cukorka. Hatástalan. 

Tervben van, hogy lehet el kellene mennem kivizsgáltatni magam. Hisz a terhesség már nem akadály. Nem is vetettem el eme tervet. Ha felírnának valami jó gyógyszert erre, az igen megkönnyítené az életemet a nehéz napokban, mikor az időjárás változik és a frontok jönnek-mennek...

Kettős frontérzékenynek lenni szívás! Sajna a családomban, női ágról ez az egyik betegség, amit örököltem... Nagyon nem szeretem a génjeim. Csak egy szempontból, melyről majd fogok írni külön. 

Bárki, aki ugyan ebben a cipőben jár, tudja miket élek át, ha az idő megváltozik. Kitartást kívánok sorstátsaimnak! 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése