Szilveszter kettesben

Idén csendesebb lesz a szilveszter. Nincsenek nagy tervek, zajos társaság, hosszú lista arról, minek kellene történnie. Csak mi ketten, egy este, ami nem akar többnek látszani annál, ami valójában.

Ahogy közeledik az év vége, óhatatlanul visszanézek. Ez az év sem volt egyszerű. Volt benne tanulás, elengedés, újrakezdés, és olyan pillanatok is, amikor meg kellett állni, mert másképp nem ment. Nem mindent csináltam jól, de mindent őszintén.Most jólesik, hogy nem egyedül lépek át az új évbe. Nem nagy gesztusokkal, nem hangos visszaszámlálással, hanem csendben. Egy beszélgetéssel, egy mosollyal, azzal a biztos tudattal, hogy valaki ott van mellettem. Nem megoldva mindent, csak jelen.... Mármint az rendben van, hogy a gyerekeim itt vannak velem, kik még sokáig itt lesznek, de én most máshogy gondolom eme sorokat...

Ez az este nem az ígéretekről szól. Inkább arról, hogy elfogadom: ennyi volt ez az év. A maga hibáival, örömeivel, kérdéseivel együtt. Nem akarom siettetni a jövőt. Elég, ha lassan megérkezik. Éjfélkor talán nem gondolok majd semmi különlegesre. Nem kívánok nagy dolgokat. Csak azt, hogy ami jön, legyen valódi. Legyen benne figyelem, türelem, és olyan pillanatok, amiket nem kell megmagyarázni. Legyenek a gyerekeim egészségesek, anyukám még hosszú ideig legyek velünk és a párommal való közös pillanatok megélése örömmel és boldogsággal. Új helyek felfedezése és megismerése. Csupán eme lenne a kívánságom. Nem nagy dolgok.

Következő évben szeretnék pár dolgot másképp csinálni, elérni pár célomat és tanulni a múlt hibáiból. Fejlődni, pozitívnak lenni. Igyekezni fogok, hogy jobb évben legyen részem / részünk. Kitudja mit fog hozni, de remélem jobbat, mint az idei volt. Ebben bízok, ebben reménykedek. 

2025 nem volt egy igazán jó év, de a vége végülis nem is lett olyan rossz, mint gondoltam. Egy olyan társam lett, kivel új dolgokat tapasztalhatok meg. Ámbár különbözünk sok mindneben, de mindig találunk egy közös pontot, mely összeköt bennünket és nincs annál jobb, mint mikor valaki átölel és azt mondja szeret! Melegságet és boldogságot hoz a szívembe, mely felmelegít és megnyugtat...

Itt az ideje búcsút inteni az idei évtől és várni a következőt, mely tele van új lehetőseégekkel, új teendőkket, új álmokkal, új vágyakkal és rengeteg újdonsággal!

Idén így búcsúzom: csendben, hálával, ketten.

2025.December 31.

Karácsony napja

Ma másképp indult a reggel. Nem volt benne sietség. A fény is óvatosabban jött be az ablakon, mintha tudná, hogy ma nem kell sietni sehová. Egy darabig csak figyeltem a csendet, és hagytam, hogy megérkezzen a nap. Karácsony napján mindig minden lassabb. A mozdulatok, a gondolatok, még az idő is. A tegnapi készülődés után ma már nincs mit bizonyítani. Ami elkészült, elkészült, ami nem, az így marad. És valahogy ez most rendben van. Eszembe jutottak a régi karácsonyok. Gyerekkori reggelek, amikor minden izgalmas volt, és a várakozás szinte kézzelfogható. Ma már más a hangsúly, de a melegség megmaradt. Egy mosolyban, egy mondatban, egy közösen eltöltött pillanatban.

Volt ma nevetés, volt csend, és voltak gondolatok is, amik halkan, de kitartóan kopogtattak. Nem zavartam el őket. A karácsony jó alkalom arra, hogy az ember szembenézzen magával – ítélkezés nélkül.

Este, amikor kigyúltak a fények, egy pillanatra minden a helyére került. Nem nagy dolgok miatt. Hanem azért, mert most itt vagyok. Jelen. És ez elég.

A karácsony nem egy tökéletes nap. Hanem egy igazi.

December vége, avagy karácsony előtt

Ma reggel csend volt. Az a fajta, amit nem kell megtörni. Kint hideg volt, az ablakon lassan csúsztak lefelé a páracseppek, és először nem akartam semmit. Nem tervezni, nem sietni, csak ülni egy kicsit ebben a félhomályban. Ahogy közeledik a karácsony, egyre több minden jut eszembe. Nemcsak a fények és az illatok, hanem az elmúlt év is. Hogy mennyi minden történt, és mennyi minden maradt kimondatlanul. A karácsony valahogy mindig felerősíti ezeket a gondolatokat. Nem bántóan, inkább csendesen. Ma rájöttem, hogy már nem várom az ünnepet úgy, mint régen. Most inkább hagyom, hogy megtaláljon. Nem akarom túlírni, túlszervezni. Elég, ha jelen vagyok benne. Egy gyertya, egy lassú délután, egy emlék, ami váratlanul előbukkan. Vannak hiányok is. Nevek, amiket ilyenkor gyakrabban mond ki magában az ember. De már nem fájnak élesen. Inkább helyet kérnek. Megengedem nekik. Talán ez a karácsony erről szól majd: megállni. Elfogadni, hogy nem minden teljes, de ettől még egész. Hogy nem kell mindig erősnek lenni, és nem baj, ha csend van.

Nem kell tökéletes ünnep. Elég egy valódi. 😊

Karácsony, amikor egy kicsit megáll az idő

A karácsony minden évben ugyanakkor érkezik, mégis mindig egy kicsit más. Mások vagyunk mi is: idősebbek, tapasztaltabbak, néha fáradtabbak. Mégis, amikor felgyulladnak az ünnepi fények, és a hideg estéket betölti a fahéj és a frissen sült sütemény illata, valami ismerős nyugalom költözik a szívünkbe.

Ez az időszak nem a rohanásról kellene, hogy szóljon – még ha gyakran bele is csúszunk. A karácsony inkább egy finom emlékeztető: lassíts. Nézz körül. Figyelj azokra, akik igazán számítanak. Egy beszélgetés egy bögre tea mellett, egy régi történet újramesélése, vagy akár a csendes együttlét is többet adhat, mint a legdrágább ajándék.

Gyerekként a karácsony a csodáról szólt. Felnőttként talán inkább a kapcsolódásról. Arról, hogy megpróbáljuk megérteni egymást, megbocsátani, vagy egyszerűen csak jelen lenni. Nem kell tökéletesnek lennie – sem az ünnepnek, sem nekünk. Elég, ha őszinte.

Talán idén nem az számít majd, hogy minden időben elkészüljön, hanem az, hogy hogyan érezzük magunkat közben. Hogy tudunk-e egy kicsit hálásak lenni azért, amink van. Egy meleg otthonért, egy kedves üzenetért, egy ölelésért. A karácsony nem egy nap a naptárban. Hanem egy hangulat, amit jó lenne megőrizni az ünnepek után is. Kívánom, hogy idén valóban megérkezzen. 🎄✨

Karácsony, ahogy most megélem:

Ahogy közeledik a karácsony, mindig azon kapom magam, hogy egy kicsit lelassulok. Nem egyik napról a másikra történik – inkább apránként. Egy dallam a rádióban, az utcai fények, vagy az első hideg este, amikor jól esik begyújtani egy gyertyát. Ilyenkor érzem először: mindjárt itt van.

Számomra a karácsony már nem az ajándékokról szól. Sokkal inkább az érzésekről, amiket magával hoz. Az emlékekről, a hiányokról, azokról, akik már nem ülnek ott az asztalnál, és azokról, akiknek különösen örülök, hogy még igen. Van benne öröm, csend, néha egy kis szomorúság is – de talán pont ettől igazi. Nem mindig tökéletes ez az időszak. Van, hogy fáradt vagyok, van, hogy túl sok mindent szeretnék egyszerre. De próbálok emlékezni arra, hogy a karácsony nem teljesítmény. Nem attól lesz szép, hogy minden hibátlan, hanem attól, hogy őszinte. Hogy megengedem magamnak a pihenést, a gondolatokat, az érzéseket. Szeretem azokat a pillanatokat, amikor nem kell beszélni. Amikor elég egy tekintet, egy mosoly, egy közösen eltöltött csend. Ezek azok az apró dolgok, amik igazán megmaradnak bennem, sokkal tovább, mint bármilyen ajándék. Idén is ezt kívánom magamnak – és talán neked is: ne a tökéletes karácsonyt keresd, hanem a sajátodat. Azt, ami valóban rólad szól.

Sorozat ajánló: Én és Walter fiúk

Egy újabb sorozatról írnék, mely nekem nagyon tetszik. Egyenlőre 2 évaddal büszkélkedhet és hamarosan jön a 3.évada! Főként fiatal, középiskolába járó fiatalok szerepelnek benne, illetve felnőttek is. Egy nagy család tagjai, barátok és ismerősök. Konfliktus, dráma, romantika, féltékenység, szórakozás... Minden megtalálható eme sorozatban. Váratlan fordulatok, tettek és történések... 

Történetről: A sorozat középpontjában a 15 éves Jackie nevű lány áll, aki elvesztette a családját egy tragikus autóbalesetben. Maga mögött kell hagynia a régi, elit életét New Yorkban, ahol felnőtt. Nagybátyjával Colorado államba utazik, egy farmra és anyukája legjobb barátnőjének családjához költözik. Igencsak nagy a Walter família, ugyanis 10 tizenéves fiuk (illetve egy lányuk) van a szülőknek. A beilleszkedés nem könnyű, de Jackie eléggé talpraesett lány. Sok dologban jeleskedik. Mindig igyekszik megfelelni és segíteni az embereknek. Nehezen viseli szülei elvesztését, visszahúzódó és folyton maga akarja megoldani a problémáit. A konfliktusok pedig egyre jobban elhatalmasodnak a sorozatban. Főleg, miután két srác felé is érzelmeket kezd táplálni. A kedves és megbízható Alex és a népszerű, eléggé rejtélyes Cole felé. Két külön személyiség. Ahogy telnek a napok Jackie egyre jobban beilleszkedik, de a dolgok mégis váratlanul megváltoznak... 

Az első évadban Jackie beilleszkedését és a két fiú közti meghitt pillanatokat követhetjük nyomon. Illetve a farm sorsát és az iskolai dolgokat. Majd a 2.évadban ez csak folytatódik. Ráadásul olyan népszerű lett a 2.évad, hogy már a 3. évadra is várhatunk. Persze, hisz nem épp hosszú sorozat és ráadásul hirtelen van vége egy-egy évadnak. Szóval persze, hogy látni szeretnénk hogyan is végződik Jackie élete a fiúkkal. Kit választ és végül ki mellett dönt? Mert nem éppen tudja kihez is húzza jobban a szíve. Már nagyon várom, hogy miként folytatódik majd a sorozat. Gondoltam azért leírnám melyik is most a kedvenc sorozatom és mi az, amit szintén ajánlanák. Lehet, hogy jobban lányoknak való eme sorozat, de persze nem zárnám ki a fiú rajongókat sem. Nekem nagyon tetszik és alig bírtam letenni. Egy nap alatt igyekeztem ledarálni azt a 10 részt belőle, melyek egyenként 40+ percesek. 

Családi vacsora

A karakterek szerethetőek, egyedi személyiséggel rendelkeznek. Vannak idegesítő szereplők is, de melyik sorozatban nincsenek? Mindig vannak irritáló karakterek, kik csak konfliktusokat tudnak okozni. Persze nem mind marad végig az. A zenék nekem tetszettek. Nem tudok negatív dolgot mondani a sorozatról. Max annyit, hogy olykor Jackie viselkedése eléggé unalmas. Sokszor ugyan úgy reagálja le a dolgokat és olykor eléggé fura, de persze érthető mért olyan, amilyen. Ettől eltekintve nagyon jó sorozat!