Ma másképp indult a reggel. Nem volt benne sietség. A fény is óvatosabban jött be az ablakon, mintha tudná, hogy ma nem kell sietni sehová. Egy darabig csak figyeltem a csendet, és hagytam, hogy megérkezzen a nap. Karácsony napján mindig minden lassabb. A mozdulatok, a gondolatok, még az idő is. A tegnapi készülődés után ma már nincs mit bizonyítani. Ami elkészült, elkészült, ami nem, az így marad. És valahogy ez most rendben van. Eszembe jutottak a régi karácsonyok. Gyerekkori reggelek, amikor minden izgalmas volt, és a várakozás szinte kézzelfogható. Ma már más a hangsúly, de a melegség megmaradt. Egy mosolyban, egy mondatban, egy közösen eltöltött pillanatban.
Volt ma nevetés, volt csend, és voltak gondolatok is, amik halkan, de kitartóan kopogtattak. Nem zavartam el őket. A karácsony jó alkalom arra, hogy az ember szembenézzen magával – ítélkezés nélkül.
Este, amikor kigyúltak a fények, egy pillanatra minden a helyére került. Nem nagy dolgok miatt. Hanem azért, mert most itt vagyok. Jelen. És ez elég.
A karácsony nem egy tökéletes nap. Hanem egy igazi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése