Ma reggel csend volt. Az a fajta, amit nem kell megtörni. Kint hideg volt, az ablakon lassan csúsztak lefelé a páracseppek, és először nem akartam semmit. Nem tervezni, nem sietni, csak ülni egy kicsit ebben a félhomályban. Ahogy közeledik a karácsony, egyre több minden jut eszembe. Nemcsak a fények és az illatok, hanem az elmúlt év is. Hogy mennyi minden történt, és mennyi minden maradt kimondatlanul. A karácsony valahogy mindig felerősíti ezeket a gondolatokat. Nem bántóan, inkább csendesen. Ma rájöttem, hogy már nem várom az ünnepet úgy, mint régen. Most inkább hagyom, hogy megtaláljon. Nem akarom túlírni, túlszervezni. Elég, ha jelen vagyok benne. Egy gyertya, egy lassú délután, egy emlék, ami váratlanul előbukkan. Vannak hiányok is. Nevek, amiket ilyenkor gyakrabban mond ki magában az ember. De már nem fájnak élesen. Inkább helyet kérnek. Megengedem nekik. Talán ez a karácsony erről szól majd: megállni. Elfogadni, hogy nem minden teljes, de ettől még egész. Hogy nem kell mindig erősnek lenni, és nem baj, ha csend van.
Nem kell tökéletes ünnep. Elég egy valódi. 😊
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése